Pünkösdi néphagyományok

L. Karsai Henriett írása

A pünkösd elnevezés a görög pentekoszte, azaz ötvened szóból származik, a húsvétot követő ötvenedik napon ünneplik, tehát mozgóünnep. A magyar keresztyén gyülekezetekben az ifjak első úrvacsoravételének a napja volt.

Fotó: Róka Lajos – Szentgál, 1991. lsz.: N.2012.17.13

A húsvéti ünnepkör végét jelzi a második legrégebbi ünnepünk a pünkösd. Ezen a napon – amely a húsvéti kereszthalál, az áldozócsütörtöki mennybemenetel kiteljesedése – a templomokban a Szentlélek eljöveteléről, elküldéséről, kitöltéséről szóló szentírási részeket olvassák fel. A képi ábrázolásait a magánáhítatot szolgáló imalapok, vagy a szent sarokban a falon függő kőnyomatok őrzik. A mennybemenetel és a tanítványok feje fölött megjelenő lángnyelvek valamennyin szerepelnek.

Imalap LDM Néprajzi Gyűjtemény lsz.: 2005.51.32.7.

Az ünnep szent vonatkozásain túl kapcsolódnak hozzá profán hagyományok is. A zöldágjárás, a hajliliomozás a húsvét utáni időszakban volt szokásban. Meghatározott énekrend szerint, szertartásosan szedett zöld ágakkal gyakorolják a mai napig is. Az énekek között szerepel a „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…” és a „Bújj, Bújj, zöld ág…” kezdetű dalok. A dalok szövegei tele vannak a szerelemre utaló jelképekkel. A szokás célja a termés, az állatok szaporaságának és a baj, betegség elűzésének biztosítása. Vigándpetenden az egész falut körbejárták, így vonva egy mágikus kört a falu és a védendő földek és jószág köré. 

Fotó: Nagyvári Ildikó – Vigándpetend, 1990. lsz.: N.2012.15.70.

Az 1800-as években létezett a zöldágjárásnak az a változata Tihanyban, ahol nem csak leányok, hanem legények is részt vehettek. Ekkor párban, énekelve, kaput tartva körbejárták az egész falut.

S. dr. Lackovits Emőke gyűjtötte a helyi szövegváltozatát a jól ismert dalnak:

„Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja,

Holnap lesz, holnap lesz a második napja.

Tihany körül a Balaton hullámot ver,

Balatonba garda, keszeg tízezrivel.”

A falu emlékezete szerint az 1896-ban szolgálatot ellátó református lelkész tiltotta be a gyakorlását.

Fotó: Z. Szabó Ágnes – Kemenesszentpéter, 1979. lsz.: N.4456.

A pünkösdi királynéjárás mai gyakorlata visszatanítás eredménye, valaha a Dunántúlon is általánosan ismert szokás volt. A négy nagyobb lány egy-egy pálcára erősítve kendőből készített sátrat tartott a náluk fiatalabb papír-, vagy virágkoszorút viselő, esetenként fátyollal, esetleg piros mintás kendővel letakart kiskirályné feje fölé. A kiskirályné karakterében a tavasz- és nyárköszöntő, termékenységvarázsló szimbólum a zöldággal fejeződhetett még ki.

A betlehemeshez és regőléshez hasonlóan bebocsátást kértek és minden háznál énekeltek, áldást kértek, jó termést varázsoltak. A ház előtt énekeltek, a kiskirálynét körbejárták, a végén a magasra emelték: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” – kiáltották.

A jó kívánság ellentétét kiabálták annak a portának a lakói számára, akik nem engedték be őket.

A régió német falvaiban a pünkösd napján gyakorolt, a kereszténység előtti termékenység- és esővarázsló vonásokkal rokon szokásnak az emléke őrződött meg, amelyet településenként más-más névvel illettek. Magyarpolányban élt legtovább a „Pfingstniegel”, ami TSZ-ek megalakulásával kiveszett. 10-15 esztendős legények közül került ki a pünkösdi bohóc. Aki pünkösdkor utolsónak ért ki a legelőre, azt zöld nyírfagallyakba burkolták, fejére koszorút tettek, derekára kolompokat kötöztek, kezébe botot adtak. 2-3 társa így vezette, ő pedig végig táncolta a falut, eközben a gyerekek csúfolhatták, vízzel is leönthették, lökdöshették, rángathatták,. Védelmet csupán a kísérői jelentettek számára. Minden legelőhöz tartozott egy „Pfingstniegel”, aki a falun végig táncolt, majd egyik pajtában megszabadult a lombruhától. A 20. sz. elején a falu lakói igyekeztek ezt kifigyelni, megszerezni és a földekre kivinni, amelytől bő termést reméltek.

Fotó: Róka Lajos – Magyarpolány, 1990. lsz.: N.2012.12.3.

Pünkösd második napján bált rendeztek a közösségek, ha addig nem ekkor minden májusfát kitáncoltak. Tótvázsonyból jegyezték fel, hogy mindig Pünkösdkor tancolták ki a májusfát, akármikorra esett a napja.

Fotó: Vajkai Aurél - Mencshely, 1938 lsz.: N.3501.

De meg kell említenünk a pünkösdi királyválasztást is, amelyet Bálint Sándor szerint már Nagy Lajos uralkodása idején is gyakoroltak. Ennek pontos menetét, emlékét a Közép-Dunántúlon már nem tudták felgyűjteni a néprajzkutatók. Általánosan ismert, hogy a pünkösdi király több ügyességi versenyszámban való jó teljesítéssel nyerte el címét, amivel különleges kiváltságok jártak.