Perczel Mór honvéd tábornok relikviái

Gyűjteményünk rangos műtárgyai

Múzeumunk kisebb számú, ám részben igen rangos olyan műtárgyat mondhat magáénak, amelyek az 1848/1849-es szabadságharchoz kötődnek. Közülük a legszebb darabokat még első igazgatónk, Laczkó Dezső gyűjtötte a múzeumalapítást követően, az 1903–1914 közötti „hőskorszakban”. Ezeknek a többsége a családtagok, rokonok ajándéka, ezért személyhez köthető, s így kiemelt értékkel bíró műtárgy. Megőrzésük bizonyítéka azon kegyeletes szemléletmódnak, amellyel, ezen korszak emberei a ’48-as események és résztvevőik iránt viseltettek.

A személyhez köthető tárgyak egykori tulajdonosairól egyenetlen az ismeretanyagunk. Batthyány Lajos gróf miniszterelnök és Perczel Mór reform politikus, majd honvéd tábornok a szabadságharc közismert személyiségei voltak, a többiek azonban a nagy idők büszke vagy kényszerű részesei, de nem irányítói, hanem csak mellékszereplői voltak.  

Ezúttal a Perczel Mór (Bonyhád, 1811. november 11. – Bonyhád, 1899. május 23.) hagyatékából származó tárgyakat mutatjuk be.

A rendkívül nehéz természetű, indulatos, összeférhetetlen tábornok életútját röviden az alábbiakban foglaljuk össze:

Perczel Mór eredetileg katonának készűlt. 1827-től hadapród Pesten, a cs. kir. 5. Bervaldo tüzér ezrednél. Az 1831-es lengyel felkeléskor propagandát fejt ki bajtársai körében a lengyelek támogatására. Lefogják, hadbírói eljárás indul ellene. A várható halálos ítélettől valószínűleg csak befolyásos rokonai közbenjárása menti meg, de a hadseregtől így is meg kell válnia. A vagyonos Tolna megyei birtokos az 1840-es évekre már közismert ellenzéki politikus. 1848. szeptember 1-től a „Zrínyi” önkéntes zászlóalj (október 13-tól 35. honvéd zászlóalj) szervezője és parancsnoka. Szeptember 16-tól honvéd ezredes.

Perczel Mór a szabadságharc alatt. Az ábrázolás egyenruházati problémát vet fel. A honvéd tábornokok ugyanis csukaszürke atillát viseltek, vagy tovább hordták eredeti alakulatuk ezredesi egyenruháját. Perczel viszont itt sötétkék atillában látható. Ez feltehetően az általa szervezett „Zrínyi” zászlóalj parancsnoki, ezredesi öltözete lehet. Bár számos olyan 1848/49-es ábrázolást ismerünk, amelyeknek egyszerűen téves/hibás a színezése

Az októberi ozorai győzelem egyik fő részese.  November 1-jétől honvéd tábornok, a „drávai hadtest” parancsnoka. A határvédelem során csapataival Stájerországba is betör. December 30-án Mórnál súlyos vereséget szenved a császáriaktól. 1849. január 10-től Központi Mozgó seregével Karcag–Törökszentmiklós vidékén a Pestről Debrecen felé vezető utat fedezi a császári főerőkkel szemben. Február közepén lemond. Március 10-től a Szeged térségében összevont csapatok parancsnoka. Ugyanekkor kitüntetik a Magyar Katonai Érdemrend 2. osztályával. Március közepén ellentámadást indít, április végére a Bácska jó részét visszafoglalja. Május első felében Bemmel együtt a Temesközt tisztítja meg az ellenségtől. Június 7-én Kátynál Jellačić hadtestétől vereséget szenved, s ennek következtében a Bácska nagy része ismét elvész. Július közepétől ugyanitt a 9. hadtest csatlakozásával létrejövő közép-tiszai hadsereg parancsnoka. Szegedre vonul vissza seregével. Itt július 30-án Dembinski veszi át tőle a parancsnokságot. Külföldre menekül, éveket tölt emigrációban, kezdetben Törökországban, majd Angliában. Távolétében halálra ítélik. A kiegyezés után hazatér, ismét országgyűlési képviselő, haláláig Bonyhádon él.

A német eredetű Perczel (eredetileg Perzl) család Hans nevű tagja a 16. század derekán került Magyarországra, mint hadbiztos. I. Ferdinánd a birodalmi nemesek sorába emelte.

Unokája, Perczel Tamás kereskedő (Ⴕ 1733. febr. 25.) – 1717-től 1730-ig Veszprém város főbírája – 1697. május 27-én kapott magyar nemességet I. Lipót királytól. Tamás unokája, Perczel Imre piarista szerzetes (1733–1795) 1767–1774 között a veszprémi rendház házfőnöke, 1790–1795 között a magyar piarista rendtartomány provinciálisa volt. A család egy másik ágának törzsbirtoka a Tolna vármegyei Bonyhád volt, de a Dunántúl számos megyéjébe kirajzottak.

A Perczel család címere

A 20. század elején özv. Perczel Lászlóné Veszprémben, Perczel József Lovászpatonán élt. Ők ajándékozták a Veszprémvármegyei Múzeumnak honvéd tábornok felmenőjük emléktárgyait.

A veszprémi Alsóvárosi-temető Perczel sírja bizonyítja, hogy a 20. század során később is részesei voltak a város életének.

A Perczel család sírja Veszprémben, az Alsóvárosi-temetőben. A sír felirata:

BONYHÁDI PERCZEL MIKLÓS1891–1942NEJE SÁGI VILMA1896–1986PERCZEL SÁNDOR1854–1916NEJE HOLE ERZSÉBETGYERMEKEIKFERENC 1889–1908BERTA 1887–1952UNOKÁIKKISFALUDY ÉVA 1914–NEGRO LEOAz igen kiterjedt család napjainkban is virágzik, idehaza és külföldön egyaránt. Perczel Mór hadapród iskolai rajza, Pest 1829 „Umgebung von Burg Thor” – A bécsi Burg kapujának környéke.Perczel Mór hadapród, cs. kir. 5. tábori tüzérezred 9. század hadapród iskolai alaprajza, 1829-ből.Kartonpapír, tus, akvarell. 64x47 cm.Perczel József ajándéka, Lovászpatona 1913. máj. 27.(Történeti Adattár 2007.3.1. ltsz.)

Perczel Mór rajza a bécsi Burg kapujának környékéről, 1829

Perczel Mór tábornok pecsétnyomója, 1848/1849

Hengeres, többszörösen tagolt, esztergált, feketére festett keményfa fogantyúval ellátott sárgaréz pecsétnyomó. Kerek pecsétlő-felületén Magyarország barokkos kivitelű Szent Koronás kiscímere. Körirata: „.PERCZEL MOR TÁBORNOK.”. Vésése meglehetősen gyenge minőségű, gyakorlatlan vésnök munkája.Magassága 10 cm, a pecsétlő-felület átmérője 3,8 cm.Perczel József ajándéka, Lovászpatona 1913. máj. 27.(Iparművészeti Gyűjtemény 63.47.1. ltsz.)

Perczel Mór tábornok pecsétnyomója, 1848/1849

Perczel Mór tábornok pecsétnyomójának nyomó-felülete, 1848/1849

Csata térkép, 1848

A szabadságharc Szenttamás (Bács-Bodrog vm., napjainkban Srbobran, Szerbia) és Turja (Bács-Bodrog vm., napjainkban Turija) közötti 1848. augusztus 19-i ütközetének térképe, az ostromló magyar egységek német nyelvű jelkulcsával, német felirattal. Carl Adler rajza. Papír, tus, akvarell. Szélessége: 41 cm, magassága: 31, 6 cm.Perczel József ajándéka, Lovászpatona 1913. máj. 27.(Történeti Dokumentum-gyűjtemény 70.266. ltsz.)

Az 1848. augusztus 19-i szenttamási csata térképe

Perczel Mór tábornok 2. osztályú Magyar Katonai Érdemrendje, 1849 

Ezen kitüntetést a magyar kormány a szabadságharcban kitűnt, érdemeket szerzett katonák megjutalmazására alapította Debrecenben, 1849. március 2-án. Az érdemrendnek három osztálya volt.Az 1. osztályból (ez egy ezüst csillag) mindössze 5 példányt készíttettek, de csak kettőt adományoztak: Görgei Artúrnak Buda bevételéért (ö nem fogadta el) és Bem Józsefnek Erdély felszabadításáért. Bem példánya később a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került, Görgeié a Magyar Nemzeti Múzeumba. A 2. világháborúban mindkét példány elpusztult. Jelenleg a Hadtörténeti Múzeum egyetlen (eredetileg nem adományozott) példányt őriz (ltsz. 0656/É).A 2. osztályt mintegy 140 fő kapta meg, tábornokok (pl. Görgei Artúr, Guyon Richard, Kiss Ernő, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Vécsey Károly, Vetter Antal stb.) és törzstisztek (pl. Asbóth Lajos ezredes, Beniczky Lajos alezredes, Gózon Lajos őrnagy stb.).A 3. osztály, (egy egyszerű ezüst koszorút), miután ezt a csapatparancsnokok is adományozhatták, többféle kivitelben is készítették. Ezt a legénység és a tisztek (pl. Asbóth Lajos, Dessewffy Arisztid, Guyon Richárd, Leiningen-Westerburg Károly, Máriássy János, Poeltenberg Ernő, Zambeli Lajos stb.) egyaránt kapták. Mintegy 2000 darabot adományoztak belőle. A 3. osztályú érdemrenddel esetenként az összességükben kitűnt alakulatok zászlóit is feldíszítették, pl. a 15. honvéd zászlóalj zászlaját Klapka György tábornok 1849. aug. 6-án Győrben, az aug. 3-i komáromi kitörésért.A háborús szükségállapotok miatt egyelőre csak ideiglenesnek, átmenetinek szánt jelvényeket a kormány akkori székhelyén Debrecenben készíttettek, Laky Ferenc ottani ötvös mesterrel. Úgy tervezték, hogy a közállapotok rendeződésével, a győzelmet követően ezeket az ideiglenes elismeréseket majd szebb, elegánsabb kivitelű véglegesekre fogják kicserélni. A Laky által készített 2. osztályú érdemrend egy vésett ezüst babérkoszorúba foglalva Magyarország címerének hármas halmos, kettős keresztes elemét ábrázolja, az utóbbit aranyozva. Hátoldalán függőleges ezüst pánt található a szalag befűzésére. Vörös színű selyem szalagon viselték a bal mellen, az atilla első és a második zsinórpárja között.Perczel tábornok 2. osztályú Magyar Katonai Érdemrendjének egy másik példányát a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őrzi (ltsz. 165/936-2).Átmérője: 3,5x3,8 cm, szalagja: 9x2,8 cm.Özv. Perczel Lászlóné ajándéka, Veszprém 1909. júl. 5.(Iparművészeti Gyűjtemény 66.311.1. ltsz.)

Perczel Mór tábornok 2. osztályú Magyar Katonai Érdemrendje, 1849. Perczel Mórról számos ábrázolás – idősebb korában már több fénykép is – készült, de egyiken sem viseli kitüntetését

Szenttamási Emlékérem, 1849

Az érmet Perczel tábornok kezdeményezésére készíttették – a területileg illetékes kormánybiztos útján – Kocsis János szegedi aranyművessel Perczel katonáinak, a szenttamási sáncok 1849. ápr. 3-i bevételéért.  Azonban mire elkészült a szabadságharcot leverték, s a kitüntetés már nem került kiosztásra. A császári csapatok közeledésekor Kocsis elásta az elkészült 6000 példányt. Ezeket később kiásták és harangot öntöttek belőlük. Az aranyműves felesége azonban emlékbe eltett néhány darabot. Ezek közül kapott egyet a tábornok, amikor 1867 után hazatért az emigrációból.

A kitüntetés készítésekor mérvadó szempont volt, hogy lényegesen különbözzön a cs. kir. Hadsereg szokásos, kereszt, ill., érem formájú elismeréseitől. A sárgarézből készült kitüntetés így sajátos nyolcszögletű formát nyert, a sarkoknál kicsiny kiálló gömböcskékkel, felső részén a szalag rögzítésére szolgáló, a kitüntetéssel egybeöntött füllel. Fölül vörösre, alul zöldre festett előlapján koszorúban kidomborodó betűs felirat: „SZENT/ TAMAS/ APRIL 3an/ 1849”. Hátlapján vésett, szélesedő szárú kereszt, a keresztszárak közötti mezők közül kettő vörösre, kettő zöldre festett.

Az egyszerű, igénytelen kivitelű kitüntetés rendkívüli ritkaság. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található még egy másik (törött fülű) példánya. A 20. század elején a szegedi múzeumban is volt két, vagy három példánya, de tudomásom szerint ezek napjainkban már nincsenek meg.

Szélessége: 3,2 cm, magassága füllel: 3,4 cm. Szalagja hiányzik. (Iparművészeti Gyűjtemény 66.307.1. ltsz.)

A Szenttamási Emlékérem előlapja, 1849

A Szenttamási Emlékérem hátlapja, 1849

Ószláv misekönyv, 1538

A bőrkötésű, ószláv nyelű, 1538-ban nyomtatott misekönyvet Szenttamás bevétele után, 1849. április 4-én rekvirálták a magyar csapatok a szerb ortodox templomból. Lapjain számos viaszgyertya-pecsét található. Elején bejegyzés: „Misekönyv, mely a Szt. Tamási egyházból hozatott el aprilis 4én 1849.”.Gerinc magasság: 27 cm.Perczel József ajándéka, Lovászpatona 1913. máj. 27.(Könyvtár: 4122. ltsz.)

A Szenttamásnál zsákmányolt ószláv misekönyv, 1538

Bár feleségének arcképe nem a családi hagyatékból való, mégis ideillőnek találtam a bemutatását.

Perczel Mórné szül. nagybócsai Sárközy Júlia (1828. jan. 27. – 1877. júl. 13.) arcképe

Sárközy József (1802–1867) politikus és Pázmándy Antónia (1811–1860) leánya. 1844 nyarán ment feleségül Perczel Mórhoz. 14 gyermekük közül 10-en az emigrációban születtek.Korabeli képes folyóirat mellékleteként készült sokszorosított nyomat, 1867-ből.13,5x16 cm.Eredete ismeretlen.(Képzőművészeti Gyűjtemény 2008.33.1. ltsz.)

Perczel Mórné szül. nagybócsai Sárközy Júlia (1828. jan. 27. – 1877. júl. 13.) arcképe

Rainer Pál történész