„Imádtam Istent lépten-nyomon…”

Francsics Károly húsvétja

Ha kézbe vesszük a veszprémi borbély naplóit, egy idő után feltűnő lehet, hogy a leírásokban a legritkább esetben találkozunk vallási tartalommal, amely nem valamiféle szerkesztői
szelektálás eredménye, sokkal inkább következtethetünk belőle Francsics vallásosságának ilyenségére. Épp egy húsvéti naplóbejegyzése kapcsán fogalmazza meg hitvallása lényegét,
a rá jellemző őszinte kendőzetlenséggel:

1851. április 17. Nagycsütörtök.

„Valaki – már nem tudom, ki – reggel kérdé tőlem:
- Barátom, mikor volt utoljára gyónni?
- 1819-ben, felelék röviden.
- Az Istenért! – felkiálta csodálkozva. Hát nem fél az Istentől?
- Nem biz én – felelék hidegen –, hisz bűnöm nincs, minden amit cselekszem, belsőm
ösztöne, belsőmet pedig Isten készíté.
- Hát templomba volt-e ma? – kérde tovább.
- Nem.
- Miért nem? Ma nagy nap van.
- Mert nem engedte kötelességem.
- De holnap nagypéntek kedvéért csak elmegy?
- Majd elválik – mondám vállvonítva –, nekem nagypéntek csak olyan, mint más akármelyik
péntek; én a napokban különbséget nem ismerek, egyik úgy virrad rám, mint a másik, nekem
böjtöm nincs, ünnepem – vasárnapon kívül – nincs. Isten munkára teremtett bennünket,
munkánk bére az evés, mely testünket új erőre éleszti, táplálja. Tehát én dolgozom egyik nap
úgy, mint a másikon. Ünnepelek majd, ha ágynak esem, megszűnök dolgozni, ha meghalok.
Böjtölni pedig fogok majd akkor, ha nem lesz mit ennem. Gyermekkoromban a pápai
kálvárián álló remetealakkal átellenben álló keresztről olvastam le:
Dolgozz, mintha örökké élnél,
Imádkozz, mintha mindjárt meghalnál.
Ez fejemben maradt, s ha szabad magammal dicsekednem, hatott reám az első sor, mert én
soha röst ember nem voltam. (…) A második sort is helybenhagytam ugyan, de követője
sohase voltam. Imádtam Istent lépten-nyomon, nemcsak letérdelve, hanem mindenhol, amerre
jártam, dolgoztam, táncoltam; – még gyakran legdőzsölőbb korhelykedésem közt is imádtam

őt, és csodáltam az ő nagyságát. De imádkozni nem tudtam soha, sőt szükségtelennek és
haszontalan időtöltésnek tartottam.”

Felhasznált irodalom:
Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. Válogatta és sajtó alá rendezte Vörös
Károly. Magvető, Budapest. 1973.
Fotó: Forrásértékű fényképek V.1525 Vadas Ernő, 1994.

Törő Balázs néprajzos muzeológus, LDM