Gyümölcsoltó boldog kertész

Törő Balázs néprajzkutató írása

Március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét az elmúlt években a hagyomány oldaláról jártuk körbe, most e jeles nap gyakorlatias részébe avatjuk be az olvasót. Mindebben segítségül hívtuk a néhai Ságpusztán született, Balatonakaliban élő Pusztai Ferencet, aki falujában a legelismertebb metsző-oltó személynek számít.

Ferenc gyermekkorában sokkal inkább a szőlő, mintsem a gyümölcsfák oltásába nevelődött, a mai zánkai gyermekváros helyén létező Ságpuszta lakóinak egyik legfőbb foglalkozásának ugyanis a szőlőművelés számított. Az oltás tudományát már felnőtt fejjel, a hetvenes években szívta magába, amikor a híres mandulanevelő- és termelő Ordódy József keze alatt dolgozott. Az Akali történetében az elmúlt időszakban ismét jelentékennyé váló csonthéjas révén az oltás és szemzés művelete közti lényegi eltérésekre fogunk rávilágítani.

Az oltás előzményének, az oltóág „megszedésének” időpontja december, amikor a nemes fáról az arra alkalmasnak ítélt erős vízhajtásokból a lehető legtöbbet levágnak. Ekkor a növény nyugalmi állapota lehetővé teszi, hogy különösebb sérülés nélkül hűvösre tegyük őket. A tapasztalatok szerint a legjobb erre egy északi kitettségű homokkupac, amelyben egy nagyjából húsz centi mély gödörben vermelve a gallyak anélkül, hogy „beindulnának”, kiteleltethetők. 

Mielőtt „beállunk egy területbe”, érdemes újrafenni az oltó- vagy szemzőkésünket. A bevizezett, vagy ízlés szerint megköpködött fenőkövön két-három perc alatt vissza lehet hozni egy-egy jól bejáratott szerszám élét, melyet a fenőszíjon tisztázunk le. Mivel a szemzés finomabb művelet, az erre a célra szánt kések élesebb pengéjűek.

Az oltás során az általában vadalany kiválasztott, nagyjából kisujjnyi vastag erőteljes vízhajtását ferdén bemetszük, amelyhez egy megfelelő vastagságú oltóvesszőt illesztünk. Fontos, hogy a nedvkeringés folyamatos legyen a két vessző között, ugyanis anélkül az oltás sikertelen lesz. Mindehhez a két vessző minél pontosabb illesztése szükséges, valamint a kiszáradás elkerülése. Ferenc a csíkokra vágott nejlonzacskóra esküszik, a velük körbetekert oltópont sose szárad ki, főleg ha egy kis oltóviasszal is bekenjük, valamint ruhaanyaggal is becsomagoljuk. Korábban oltóviasz helyett nedves agyagot is használtak.

Célját tekintve a szemzés megegyezik az oltással, morfológiája és időpontja azonban eltérő, valamint a szemzéssel termőre fordítható növények köre is szűkebb: a mandula mellett a barack különféle fajtáit kezelik e módszerrel.

A mandula szemzésekor az egy éves keserű termést adó vadalanyok vékonyka kérgén – melyeket Ferencék az akali strand matuzsálemi fáiról neveltek, alapos törzstisztítás után (a port is letörölgetve a növényről) – a talaj felett három-öt centivel óvatos bemetszéssel táskát alkotnak. Ebbe csúsztatják bele a szemzőgallyról leválasztott szemet, tehát az egyetlen rügyet, amelyet túlnyúló kéregrészeitől – vagy, ahogy térségünkben nevezik a bajszától – megszabadítanak és az oltás helyéhez hasonlóan lekezelik. A szemzés az oltással ellentétben augusztusban zajlik. A mandula termőre fordításában a különféle budatétényi fajták játsszák a legfőbb szerepet, legízletesebbnek az ott kitenyésztett csonthéjasokat tartják. Amennyiben a szemzés sikeres, jó termő fákról bőséggel rázhatjuk le a karácsonyi kalácsba szánt mandulát.