Brusznyai Árpádra emlékezünk

FOGL KRISZTIÁN írása BRUSZNYAI ÁRPÁDRÓL (1924–1958)

Egy fagyos januári hajnalon, 1958. január 9-én, hét óra előtt a budapesti kis fogházban a börtönőrök egy elítéltet kísértek a vesztőhelyre.

Rabtársai már nehézkes mozgásáról felismerték a fiatal tanárt, Brusznyai Árpádot. Legendák sora terjedt arról, hogy a kivégzése előtti utolsó éjszakán a siralomházban, a halálsoron, gordonkáján muzsikált.

Meztelen felsőtesttel, a Himnuszt énekelve állt a bitófa alá, mindeközben a többi rab celláik rácsos ajtóit verték. Az akasztás előtt, az utolsó szó jogán a forradalmat egy kocsihoz hasonlította, amelyen a gyeplőt ő fogta össze. „hogy közben sajnálatos események is történtek, arról talán én tehetek a legkevesebbet. Én erről a kocsiról, az utolsó pillanatban repültem ki.”.

Brusznyai Árpád egyike volt azon több száz embernek, akiket a forradalomban való részvételért, Kádár János és társai, koholt vádak alapján elítéltek és elrettentés gyanánt a vérpadra küldtek.

Az 1956-os forradalmat követő megtorlások áldozatává vált, mártír halált halt tanár 1924. január 24-én született az alföldi Derekegyházán.

Édesapja, Brusznyai József csendőr, édesanyja Takács Franciska, előbb varrónő, majd háztartásbeli volt. Szüleitől Árpád és bátyja, József vallási neveltetést kapott. Édesapjuk mindkét fiút a katonai pályára szánta, ám ők mindketten más hivatást választottak maguknak.

Brusznyai Árpád a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt. Fiatalkorában sokat sportolt, focizott és Szentesen, a helyi sportegyesületben vízilabdázott. Több hangszeren is játszott, többek között csellón és gordonkán. Az aktív sportnak betegsége vetett véget. Jobb lábát csonttuberkulózis támadta meg, melynek következtében kis híján lebénult. Betegségéből ugyan felépült, ám nehéz járása élete végéig megmaradt. Egyetemi tanulmányainak időszaka alatt figyelmét főként az ókortudományban elmélyült kutatásnak szentelte.

A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd jogutódján az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, latin-görög-történelem szakos tanári oklevelet szerzett.

Doktori értekezését a Homéroszi eposzok témaköréből írta. Az Eötvös kollégium tagja volt. Moravcsik Gyula világszínvonalon elismert bizantinológus professzor mellett tanársegédként, majd demonstrátorként dolgozott 1950-ig.

Mivel édesapja a Horthy-korszakban csendőr altisztként, majd őrsparancsnokként szolgált, családját a kommunista rezsim hatalma alatt meghurcolták. Ebben az évben testvérbátyját, Józsefet (felszentelt pap volt) politikai okok miatt letartóztatták, s Kistarcsára internálták, emellett édesapjukat is őrizetbe vették. Ezek után Brusznyait elbocsájtották az egyetemről.

A váci püspök, Péteri József (1942–1967) közbenjárására, előbb a Pest megyei Mendén volt kántor, majd a papnevelő intézetben (a váci egyházmegyei szemináriumban) tanított latint és ógörögöt, emellett a székesegyházban végzett szintén kántori teendőket.

Brusznyai Árpád nagyon szeretett sakkozni. Rendszeres sakkpartnere volt leendő apósa. Pont egy ilyen játszma alkalmával ismerte meg a fiatal tanár későbbi feleségét, Honti Ilonát. Brusznyai 1952 nyarán költözött Veszprémbe, ahol a Lovassy László gimnázium tanára lett. Tanári munkája mellett előadásokat tartott, énekkart vezetett. 1956. október 26-án megalakult Veszprém város Forradalmi Nemzeti Tanácsa (később Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács), Lóránd Imre újságíró elnökletével.

A szervezési munkálatokból Brusznyai Árpád is kivette a részét. Először a szervezet alelnöke, majd november 1-jével az elnöke lett. Október 27-én, a Székesfehérvárról érkezett Rakáts Edit egyetemi hallgató elmondta, hogy ott a szovjet fegyveresek a tüntetőkre lőttek. A hírre Benedek Pál vezetésével küldöttség érkezett Szentkirályszabadjára, annak érdekében, hogy megakadályozzák a repülőtéren állomásozó szovjet katonák esetleges támadását Veszprém ellen.

Brusznyai ezen a napon körvonalazta a Tanács közvetlen feladatát. A Tanács tagjai teljes szolidaritást vállaltak a pesti forradalomban részt vett személyekkel, együttérzésüket fejezték ki irántuk, és a szervezet azonnal élelmiszer- és gyógyszer szállítmányokat küldött a fővárosba. Hiába követeltek fegyvert az ifjak, hogy teherautón Pestre menjenek segíteni, a Tanács ezt a kérést megtagadta tőlük. A honvéd felderítők azzal a hírrel jöttek vissza Veszprémbe, hogy a hajmáskéri és a szentkirályszabadjai szovjet páncélosok megszállva tartják a főváros felé vezető valamennyi útszakaszt, ennek következtében a Pest felé tartó fiatalokat meggyilkolnák mielőtt azok odaérnének.

Brusznyai hozzáfűzte: „Veszprémben meg van adva minden lehetőség ahhoz, hogy békésen megvalósítsuk a forradalom követeléseit. A katonaság, a rendőrség a mi oldalunkon áll, az ÁVH tehetetlen. Ilyen körülmények között halálos bűn lenne bármit tenni, ami vérontáshoz vezet.”

Brusznyai Árpád tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de nem engedte őket a fegyveres harc közelébe, hogy ezáltal életüket megóvja. Egyenesen megtiltotta számukra a fegyverviselést. Valahogy így hangzott intelme a diákok felé: „A szüleitek tanulni küldtek ide Titeket a városba és nem hősi halált halni!”. Határozott fellépésének volt köszönhető, hogy a városi felkelők által elfogott helybeli ÁVH-s tisztek, valamint a gyűlölt pártemberek megmenekültek a lincseléstől és kerültek a forradalmi hatóság „rendes” őrizetébe, bírósági eljárásra várva.

Brusznyait először a szovjet állambiztonsági szervek tartóztatták le 1956 novemberében. November 5-én délelőtt pufajkások érkeztek a tanár Hóvirág utca 11-szám alatt lévő lakására, ahol őrizetbe vették. Ezt követően többször rabosították. Veszprém városát 1957. január elején hagyta el, ahonnan családjával Vácra, felesége szüleihez költöztek. Egykori mestere, közeli barátja Moravcsik Gyula ajánlására a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban kapott tanári állást. Nem sokáig tanított ezen intézmény falai között, ugyanis április 19-én letartóztatták.

Brusznyai Árpád ellen a megtorlás során koncepciós pert kezdeményeztek. A népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével, illetve népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták.

A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve, előbb életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntette.

Az MSZMP megyei első titkára Pap János, 1957. november 2-án kelt, a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez címzett levelében a lehető legsúlyosabb ítélet meghozatalát követelte. 1958. január 6-án, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma, Dr. Szimler János honvéd alezredes által vezetett tárgyaláson Brusznyai Árpádot kötél általi halálra ítélték. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Moravcsik Gyula, Kodály Zoltán, vagy Ritoók Zsigmond is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, azonban sikertelenül.

A mártírhalált halt értelmiségi holttestét koporsó nélkül, arccal a föld felé temették el a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában.

A rendszerváltást követően a tanár földi maradványát exhumálták, majd 1989-ben tisztességes körülmények között temették el. A temetési szertartást bátyja, Brusznyai József (ekkor dunakeszi plébános, 1971–1992) celebrálta. A veszprémi közéletből is ismert tanár 1991. június 28-tól a város poszthumusz díszpolgára.

FOGL KRISZTIÁN írása BRUSZNYAI ÁRPÁDRÓL (1924–1958)

FORRÁSOK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM:

Balogh Elemér író és újságíró osztályfőnöke volt Brusznyai Árpád. Számos beszédet tartott, megemlékezéseket, cikket írt egykori tanáráról. Ezeket a dokumentumokat tanulmányoztam. A Kráter kiadó gondozásába jelent meg egy munkája Brusznyai Árpádról. Vö. BALOGH Elemér, A tanár úr, Pomáz, 2007. (Kráter Kiadó).

M. Kiss Sándor történész professzor emlékbeszédje Brusznyai Árpádról, 2011.január 13. (Balogh Elemér gyűjteményéből).

KAHLER Frigyes: A Brusznyai-per: emberi sorsok a politikai megtorlás idején, Kairosz, Budapest, 1998.

KAHLER Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per. In: SZEDERJESI Cecília (szerk., Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon, Munkások, parasztok, értelmiségiek, Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei, Salgótarján–Budapest, 2008. 245–257.

Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; HORVÁTH M. Ferenc (szerk. Forrásgyűjtemény I., Vác, 2006, 541–544. Váci Történelmi Tár 4.

PACZOLAY István (összeállította): Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, Mozaikok 1956-ból, Válogatás résztvevők és történészek írásaiból.

In: OSVÁTH Zsolt–ZSIDI Vilmos szerk., Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, Budapest, 2007. 39–399.

A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3.

SEBŐ József: Moira, Brusznyai Árpád élete és kora, Budapest 2002.

SZÁNTÓ Attila János szerk. Élet a mínusz harmadikon…, Kiállításvezető, Veszprém, 2017. 23–33.

Sétál a család 1956 emlékére, Nagyné Kozma Ildikó–Szabóné Vörös Györgyi, Veszprém, 2017. 35 –38.