Boldogság Világnapja

A Boldogság Világnapjára a száz éve született, nemzetközi elismertségű Tóth István (1923-2016) fotóművész Képzőművészeti Gyűjteményünkben található 'Szabadon' című művével emlékezünk.

Az 1980-ban New Yorkban az „Évszázad Kiváló Fotóművésze” címet elnyert alkotó a hagyományos, klasszikus elvű fotográfia képviselője. Munkáinak kivételes expresszivitását, meghökkentő modernségét ennek az irányzatnak a keretei között érte el a rá jellemző magas technikai tudással. A színes technikát azonnal és végleg elvetve jellegzetes stílust alakított ki, amelyben kizárólagosak a fekete-fehér tónusok, dominálnak a sötétben hagyott nagy felületek és az ebből kiragyogó világos fényfoltok. A művész tudatosan épít az emberi szemnek arra a természetes tulajdonságára, hogy a világos részlet ragadja meg elsőként. „Fényírásnak” nevezi módszerét, amellyel a szemlélő tekintetét a képen hangsúlyozott világos elemre irányítja minden mást szándékosan árnyékban hagyva. Ebből adódnak művészetének jellemző, radikális kontrasztjai.

'Szabadon' című fotográfiája a Gyermekkorom emlékei sorozatba illeszkedik, amelyet az 1980-as években szülőhelyén, az alföldi tanyavilágban készített a művész. A képen az éppen felröppenő, szárnyait kitáró fehér galambot látjuk a háttérben sötétben hagyott háztető előtt. A galamb szimbolikája ugyan rendkívül gazdag, sokrétű, de mindenütt pozitív tartalmat hordoz, ezért kapcsolódhat általában a boldogság, a harmónia megidézéséhez.  Galamb jelzi az özönvíz elmúltát Noé bibliai történetében, ez a Szentlélek jelképe a Szentháromságban, de közismert mint a szerelem és hűség, a szelídség és tisztaság, a tavasz és a béke allegóriája. Tóth István fotóján felröppenő alakja a boldogság illékony jellegére, hamar tovatűnő természetére is emlékeztet.

Tevesz Mária, művészettörténész