„Akor tudom Boriskám fizetel egy kisáldomást…”

Danisovszki János levele feleségének, Deák Borbálának

„Akor tudom Boriskám fizetel egy kisáldomást…”

„if. Danisovszki Jánosné asszonynak u p Gömörpanyit Gömör megye

Homonna (1914) November 20

Kedves feleségem neved napjára örömel írok hogy meg segítet az isten Homonai csatán mi Galicziából magyarországra örömeljötünk De nem sokáig tartott az örömünk Mertbejött az orosz az mi elenségünk De az segítő szűz anya oltalma alatt megis csak visza vertük az oroszokat A miert is áldjuk istenünket Hogy enyire megsegített benünket Én értem is imádkoz az mindenhatóhoz Hogy egéségben segítsen az családomhoz Hogy mihamarab megláthasuk egymást Akor tudom Boriskám fizetel egy kisáldomást Hogy szóval Beszélhetnék márveletek adig is Istenáldása legyen feletetek maradok szerető férjed egy öreg harczos

János

Danisovszki János 16/3 Hadtápzászlóalj 2 század 99 Tábori posta szám”

Ezen tintaceruzával írt levelezőlap egyike annak a 32 darabból álló levelezésnek, amelyet az 1. világháború alatt – 1914. szeptember 3. és 1916. augusztus 25. között – nagyobb részt egy gömörpanyiti fiatal, többgyermekes házaspár, Danisovszki János népfölkelő és felesége, Deák Borbála, kisebb részt meg János öccse, István és nővére, Gizella írtak egymásnak. A gömöri parasztember a háború elejétől a m. kir. 16. (besztercebányai) hadtáp zászlóaljnál, 1915 májusától átmenetileg a cs. és kir. 71. tartalék telegráf osztagnál, 1916 februárjától a m. kir. 16/3. honvéd pótszázadnál, 1916 márciusától pedig egy népfölkelő csendőr osztagnál szolgált. Megjárta a Kárpátokat, Galíciát (Moscisca, Przemysl, Medika, Lublin stb.), 1914 őszétől 1915 tavaszáig részt vett Zemplén megyében (Homonna, Mezőlaborc környékén) a Magyarországba betört orosz csapatok kiverésében, majd 1916-ban az erdélyi határok románok elleni védelmében (a háromszéki Kézdivásárhelyen és Magyarbodza térségében). A házaspár egyik kisfia a háború elején meghalt, de a harctéren szolgáló édesapa nem jöhetett haza fiának temetésére. Közben volt tisztiszolga is, de ott is hiába reménykedett, hogy gazdáját elkísérve talán sikerül majd szabadságra hazajönnie. A hadi helyzet olykor még a tisztek szabadságolását sem tette lehetővé. Danisovszkiné Deák Boriska közben odahaza igyekezett gazdálkodni, nevelte a gyerekeket és időnként összekapott sógornőjével.

A házaspárnak sem korábbi életútját, sem későbbi sorsát nem ismerjük. A levelezést Törő László néprajzos gyűjtötte 1987-ben Bándon, ahová az 1945-ben immár másodjára is Csehszlovákiához csatolt panyiti Danisovszkiékat – számos más felvidéki magyar, kor- és sorstársukkal egyetemben – a 2. világháború után szülőföldjükről kitelepítették. Ekkor kerülhetett át holmijukkal együtt ez a levelezés is Gömörből Veszprém megyébe.

A viharvert, tömörségében is beszédes tábori levelezőlap szerény, ám rendkívül kifejező dokumentuma a magyarság 20. századi történelmének, de a háború által egymástól sokáig elszakított két ember egymás iránti szeretetének is.

Rainer Pál