Veszprém II. világháborús védelmi rendszerének nyomai Veszprém Csucska-dűlő régészeti lelőhelyről

Veszprém város keleti oldalán húzódó, eddig ismeretlen második világháborús lövészárok egy szakasza, légvédelmi állások körárka, egy szovjet és német katona földi maradványa is előkerült a 8-as út régészeti szakfelügyelete, majd leletmentő ásatása során.

2020 októberében a város déli elkerülő útgyűrű építésekor a Budapest úti csomópont közelében középavar kori temetőrészre bukkantak a szakemberek. A hetedik századi régészeti leletek mellett azonban második világháborús emlékek, elsőként egy lövészárok betöltésének lenyomata került elő a humuszolást követően. A Kormányhivatal Örökségvédelmi Osztályával, a Hadtörténeti Múzeummal és a Várkapitánysággal történt egyeztetés után a jelenségek dokumentálása S. Dr. Perémi Ágota ásatásvezető irányításával kezdődött el. Úgynevezett georeferált térkép készült, továbbá a műholdas és fotogeometriai adatokat egy térinformatikai rendszerben tárolták. A drónfelvételeken kirajzolódott, hogy kelet-nyugati irányban húzódik a lövészárok vonala cikk-cakk alakban. (1. kép) A feltárás jelentőségét éppen a védvonal iránya adja, mivel ez a szakasz lényegében párhuzamos a 8-as főúttal. A várt támadási irány viszont a főútra merőleges védelmi vonalat feltételezne. Az árkot szabályos rendszerben, egyenlő törésekkel alakították ki, a területen mintegy 600-800 méter hosszan tártuk fel, a lövészárok szélessége 50-60 centiméter, mélysége átlagosan 80 centiméter volt. (2. kép)

A veszprémi lövészárokrészlet egy a város körül már korábban kialakított védelmi rendszer lehetett, míg a 20 mm űrméretű német Flak légvédelmi gépágyú állások kialakítása inkább az állásokat elfoglaló német csapatlégvédelemhez köthető. A város német védelmét 1945. márc. 16-án Székesfehérvár északi térségéből meginduló bécsi és pozsonyi hadászati támadó hadművelet számolta fel a térségben. A szovjet előretörés gyorsan történt, a város átkarolásával észak felől, a gyulafirátóti nagymező és Márkó irányában haladt. A szovjet 103-as és a 98-as gárda lövészhadosztály és a 22. gárda harckocsi dandár 1945. március 23-án vonult be Veszprémbe.[1] A geleméri majornál és a litéri elágazóban több harckocsi maradt vissza kilőve, mivel a szovjetek a Litérről a 8-as útra vezető kereszteződést mindenképp tartani akarták. A 9. SS „Hohenstaufen” páncélos hadosztály és a 23-as páncélos hadosztály március 22-én és 23-án 102 szovjet páncélos kilövését jelentette.[2] A veszprémi víztorony és környéke, valamint a Nagy-Látó-hegy (321 mp.) a Kis-Látó-hegy (270 mp.) (3. kép) megerődített német támaszpont volt, amit a 3. páncéloshadosztály védett, (pk: Soeth vezérőrnagy) és vélhetően ők foglaltak állást a lövészárokban is.

A fellelt lövészárok szakasz valószínűleg közlekedőárok lehetett, (4 kép) ami összekötötte a géppuskákkal megerődített védelmi támpontokat. Ezt a verziót erősíti, hogy nem találtak kiépített géppuskaállásokat az ásatási területen (azok inkább a magaslati pontokon lehettek, feltételezhetően a Látóhegyen, ezt feljegyzések is megerősítik). Az árokban inkább elhullott szórványleletként német eredetű leletek kerültek elő, ugyanakkor viszonylag kevés kilőtt légvédelmi gépágyúhüvely hevert itt, ami azt jelenti, valószínűleg huzamosabb védekező harc nélkül hagyták el a védelmi állásaikat a 3. páncélos hadosztály 3. és 394. pc. gránátos ezredei.

A szovjetek 8-as főút mentén és a Gyulafirátóti nagymezőn történő gyors előrehaladásuk átkarolással fenyegette a 8-as főúttól délre lévő magyar és német alakulatokat és a városban lévőket. Itt a lövészárok részletben és a légvédelmi állások kiürítését is e harcászati kényszer tette szükségessé. Ez nem gyávaság, hanem előrelátásként értelmezhető.[3]

A három német 20 mm űrméretű Flak légvédelmi gépágyú állás C alakú körítő árkának (5-6-7-8.kép) körzetében a szakemberek a lövedékhüvelyek mellett például súlyelosztó kampót, (a derékszíj és az azon lévő szerelék megtartására való) 1938 M gázálarc szűrőjét, fa lőszeresláda deszkáit találták meg. (9-10.kép) Emellett német csajka, egy fém JU-87 Stuka repülőgépmodell, alpakkakanál, sátorlapkarika – valószínűleg sátorral fedték be a tüzelőállást – és egy magyar katonai zubbonygomb került elő. Utóbbira egy lehetséges magyarázat, hogy az árok kiásásában magyar katonák is részt vettek vagy jártak korábban az árokrendszernél.  A fentiek mellett előkerült néhány elhagyott szovjet 7.62x25 éleslőszer is, ami fegyver újratöltésekor hullhatott ki. Az árok Várpalota irányába haladt, majd befordult a mai hipermarket áruház irányába. A szegényes leletanyag alapján a védekezés súlypontja a Nagy- és Kis-Látó-hegyre koncentrálódott továbbá a Cholnoky városrész bunkereinek térségére.

Valószínűsíthető, hogy a közlekedőárkot 1944 nyarán építhették ki, és az is elképzelhető, hogy a város lakói közreműködtek ebben. A szentkirályszabadjai reptér védőárkainak kiásásában a felsőkereskedelmi iskolások is részt vettek, mint például a jutasi laktanyától –a Veszprém-Belső pályaudvarra vezető vasútvonal keleti oldalán, a városban is. Az őrház utcai szakaszon a sziklás talajban az árkokat úgy kellet kirobbantani.[4]

 A mostani feltárás nem teljesen előzmény nélküli: a hipermarket építésekor 2000-es években Rainer Pál történész puskatus és árokmaradványt lokalizált, míg az új uszoda építésénél 2020 januárjában régészeti szakfelügyelet során került elő magyar 1934 M kulacspohár és egy német jelzőpisztoly patron, D.Z.35-ös tányérakna gyújtó is. Ezek a leletek az avar kori ásatás területén feltárt lövészárok további É-i irányba továbbhúzódó részleteire utalhatnak.

A 2020-as ásatási helyszínről egy szovjet katona földi maradványa is előkerült a lövészárokban.  Egy húszas éveiben járó katona földi maradványait találták meg, a fiatal alsó lábszára hiányzott.  Katonai azonosító nem volt a maradvány körül, ezért a személy azonosítása ma már szinte lehetetlen. Sírmellékleteit egy sarlókalapácsos rézgomb, magyar fillérek, valamint egy hagyományos, csepp alakú, orosz katonák által használt kanál, továbbá 7.62x54 mm-es Moszin Nagant karabélylőszerek tölténytáskában és egy szájharmonika alkották. A katona maradványait a feltárás után a Hadtörténeti Múzeum hadisírgondozói szállították el. (11. kép )

2021. évi régészeti leletmentés során egy német katona maradványai is előkerültek katonai azonosítóval (Erkennungsmarke) a lövészárok ÉNy-i lezárt végében. . A katona azonosítóján: Stamm Kp SS Pz.Gren.Ausb u. Ers-Batl 3 felirat állt.( törzsszázad / 3. SS-páncélgránátos-kiképző- és pótzászlóalj) a katona személyi azonosító számával. A maradványokat a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség megbízottja elszállította. A katona halálát a hasi tájékon fellelt ólom srapnelgolyó okozhatta, ami a szovjet tábori lövegekben és a Szu-76-os önjáró rohamlövegekben is lehetett használatban. Számos írószer, radírgombok a szokványos felszerelési tárgyak mellett egy német 7.92 mm űrméretű MG-42-es géppuska závárszerkezetének tartalék alkatrésze, és két darab a kor legkorszerűbb gyalogsági kézifegyvere az STG-44 –es rohamkarabély két tára is feküdt a katona maradványai mellett. Ezzel a korszerű a géppisztollyal és a puska előnyös tulajdonságait ötvöző rohamkarabéllyal-amit méltán mondhatunk az orosz Kalasnyikov mintájának- inkább a háború végén látták el a német páncélgránátosokat.

A korábban előkerült szovjet katona és a német katona maradványai ugyanabban a lövészárokban 50 m távolságban helyezkedtek el egymástól.(12-13-as kép)

A nagyobb mennyiségű kilőtt német lőszerhüvely hiánya vagy 7.92 mm űrméretű német MG-42-es géppuskából vagy Mauser 98 K karabélyból, arra utal, hogy itt szilárd védelem nem volt beásva, de a szórványleletek a német zománcozott csajka és a német 1938 M gázálarc szűrőszelencéje utal a szórványos harci cselekményekre. A két halott katona is ezek során veszíthette életét. (14-15.kép)

A leletanyag a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek, restaurálásra és a múzeum hadtörténeti gyűjteményét gyarapítják. (16. kép)

Intenzívebb harci cselekmények zajlottak le 1945 március 23-án a Nagy-Látó-hegyen (321.mp.) ahol géppuskák voltak beásva minden bizonnyal a rendkívül kedvező magaslati pozíció okán (tiszta időben Várpalotáig is ellátni). A hegy lábánál és a keleti oldalon Magosi István adóügyi tanácsos még 1945 április 15-én is lovak tetemeit, szétdúlt állásokat, szétszóródott lőszermaradványokat, temetetlen német és orosz halott katonákat látott. Erős ágyú vagy aknatűz maradványaira utaló nyomokat is említ.[5] Az utóbbi évek terepbejárásai ezt igazolták  mert a mezőgazdasági talajművelés a leírásra utaló számos leletanyagot hozott a felszínre. Német 75 mm űrméretű páncéltörő vagy repeszgránát lövedékhüvely talp részét, kilőtt, esetenként hőtől szétdurrant gyalogsági lőszerhüvelyeket, és aknagránát, vagy tüzérségi lövedékek repeszeit. A szovjet tüzérség már távolabbról is elkezdte a magaslaton lévő 3. német páncéloshadosztály állásait megsemmisíteni.

Veszprémet 1944 júniusától, majd decemberétől folyamatosan bombázták: összesen 85 támadást szenvedett el a város, amelyek következtében a 2900 lakóházból csak 800 maradt meg épen. A bombázásokban 75 városi lakos halt meg. A város, mint közlekedési, és utánpótlási csomópont, valamint a 101. „Puma” Honi Légvédelmi vadászrepülő-ezred jutasi katonai reptere miatt is jelentős célpont volt. Az utolsó légitámadás 1945 márc.23-án 10 órakor érte a várost ami nyílván a város körüli védelmi állásokat is érinthette, egészen az 1945 március 23-i 14 órai kiürítésig  a 103-as - és 98.szovjet gárda lövészhadosztály és egyéb szovjet alakulatok városba vonulásáig.[6]

Veszprém város második világháborús terepi emlékei régészeti módszerekkel idáig kevéssé dokumentáltak. A régészeti ásatás során fellelt jelenségek és leletek egy szűk történelmi pillanat lenyomatát jelentik – a front vonalának változásával néhány hétről, adott esetben néhány napról beszélünk –, amit rögzíteni kell az utókornak. Az új és már feldolgozott információk kiegészíthetik, sőt, akár cáfolhatják is az eddigi forrásokat.

Köszönettel tartozom, Dr. S. Perémi Ágota régész-ásatásvezetőnek az írás megjelenésében és az ásatás ideje alatt nyújtott segítségükért. A terepi munkában munkahelyemnek a veszprémi Laczkó Dezső múzeumnak, kollégáimnak is köszönöm, akik a II. világháborús leletek dokumentálását lehetővé tették, és felismerték azok jelentőségét. És nem utolsó sorban Győrffy Villám Zsombor régésznek akkori kollégámnak aki mikor az első lövészárok részletet megtaláltam és felhívtam azonnal mindent eldobva kijött hozzám és megtalálta az első avar kori sírt.

Pálffy Sándor

restaurátor

Laczkó Dezső Múzeum

 

 

Felhasznált Irodalom:

 

• Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája1944-45 Militaria kiadó
• Kovács Zoltán András-Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon Paktum Nyomdaipari Társaság Bp.
• Dr. Farkas Jenő: A Szent László Hadosztály katonái írták II. 2005.(magánkiadás)
• Veszprém Megyei honismereti tanulmányok XXI. Reichert Heinrik: A német megszállástól az orosz „felszabadulásig” 69.p. (Vp. Megyei Honismereti Egyesület, Víza kft) 69.p.
• Veszprémi Szemle: 1995.május: Veress D. Csaba: Légitámadások Veszprém ellen (1944.június 30-1945.március 23.  Veszprém Megyei Jogú város Polgármesteri Hivatala

Képek itt:

https://www.ldm.hu/hu/galeria/veszprem-ii-vilaghaborus-vedelmi-rendszerenek-nyomai-veszprem-csucska-dulo-regeszeti-lelohelyen

 

 

[1] Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája 1944-1945. Militaria, Bp. 2003. 1079.p.

[2] Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon Paktum Nyomdaipari Társaság Bp. 2001. 270.p.

[3]  Dr. Farkas Jenő: A Szent László Hadosztály katonái írták II. 2005.(magánkiadás) 78.p.

[4] Veszprém Megyei honismereti tanulmányok XXI. Reichert Heinrik: A német megszállástól az orosz „felszabadulásig” 69.p. (Vp. Megyei Honismereti Egyesület, Víza kft) 69.p.

[5] Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája 1944-1945. Militaria, Bp. 2003. 1079 p.

[6]Veszprémi Szemle: 1995.május : Veress D. Csaba: Légitámadások Veszprém ellen (1944.június 30-1945.március 23. 40p. Veszprém Megyei Jogú város Polgármesteri Hivatala