Sági Sándor festőművész alkotásaival gyarapodott Képzőművészeti gyűjteményünk

A főként a Balatont és a Bakonyt ábrázoló kollekció ajándékozás útján került a múzeumba.

A művész szabálytalan pályája nem a klasszikus, Képzőművészeti Főiskolán megalapozott stúdiumokra épül. Csongrádon született szegény kubikuscsaládban, a nélkülözést korán megismerte. Már gyerekként elkezdte rajzolni a Tisza-parti tájat, a vízen ringatózó ladikokat, tutajokat, hajókat.
Fiatal éveinek meghatározó élménye volt Koszta József festőművésszel, az ún. alföldi iskola Kossuth-díjas képviselőjével való találkozása, aki ellátta őt tanácsokkal, korrigálta munkáit. Először Szegedre költözve képezte tovább magát, majd 1953-ban Budapestre került, ahol különösen a nagybányai
művésztelephez tartozó Boldizsár István gyakorolt rá hatást.
A festőművész hosszú és termékeny életútja a XX. század nagy részét felöleli, fiatal éveitől egészen haláláig folyamatosan dolgozott, számos csoportos és egyéni tárlaton szerepelt itthon és külföldön.
Noha pályájának hosszú ideig egyedüli témáját a Tisza-menti táj, az alföldi vidék, a tanyavilág jellegzetes sajátosságai szolgáltatták, az 1970-es évektől a Balatonalmádiba való költözéssel ennek a helyét átvette a hasonló kihívást jelentő balatoni látvány és a Bakony vidéke. Ezeket a fő témákat
kiegészítik a virágcsendéletek, amelyeket a különösen élénk árnyalatok, a kolorisztikus gazdagság jellemez.
Sági Sándor tájképeivel a természetet festő alkotók lapjaira írta be nevét, a természeti táj megkapó jelenetei, részletei szolgáltatják művei inspirációs forrásait. Festményei sora megannyi megragadó hangulatkép a balatonaligai háztetők mögött kibukkanó víztükörrel, a badacsonyi hegyvonulat sajátos sziluettjével, a földvári mólón veszteglő hajókkal, a hullámzó víztükrön ringatózó vitorlásokkal, vagy éppen a jellegzetes tihanyi utcasorral - háttérben az apátság tornyaival -, a sárguló arany színben pompázó őszi tájjal, a lombok között megbúvó bakonyi házak bájával.
A művész realista alkotónak vallotta magát, törekedett közérthető esztétikai örömet sugározni munkáival. A nagybányai elődök stílusjegyei megőrződtek művészi szemléletében, maga is a posztimpresszionista plein air-festészet híve volt. A természetben dolgozott, vagy a helyszínen a motívum előtt készített vázlatai alapján műterme Balatonra néző ablakánál fejezte be képeit.