(R)Égi ragyogásban

Egy Szent Margit ábrázolás – restaurátorszemmel

2021. év őszén megbízást kaptunk a zalaegerszegi Göcseji Múzeumtól egy nagyméretű (235 cm x 87 cm, felül íves) Árpád-házi Boldog Margitot ábrázoló, aranyozott keretbe foglalt textilkép restaurálására, mely a Göcseji Múzeum hamarosan nyíló kiállításába kerül. A tárgy a veszprémi Árpád-házi Szent Margit Plébánia tulajdona, történetét azonban (a hátoldalán található emlékeztető szerint) sorsfordító események alakították.

Az ábrázolás ezüst glóriával, tehát még szentté avatása előtt mutatja Margitot – IV. Béla király leányát – kezében imakönyvvel és rózsafüzérrel. Boldoggá avatása már halála után hat évvel, 1276-ban megtörtént, szentként azonban csak 1943 óta tiszteljük. A rátétes alkotást textil-mozaik technikával készítették, amit fehér vászon alapra zsinóros kontúrozással varrtak fel. Érdekessége, hogy ugyanazokból a ruhaanyagokból készült, melyeket a domonkos apácák viseltek. Boldog Margit alakját eredetileg egy zászlón jelenítették meg, melyet az 1938. évi budapesti XXX. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával a Hősök Terén felépített főoltáron helyeztek el a többi magyar szenttel együtt, ahol a későbbi XII. Pius Pápa még mint pápai legátus misézett.
A zászló a kongresszus után a pesti Szent Domonkos férfizárdába került, ahol a földszinti egyik falmezőt díszítette. Az eredeti, világos színű alapról feltehetően ekkor bontották le magát az alakot, és sötétbordó, gyapjú háttérre és egy kartonra applikálták fel, hogy keretbe foglalják. A szerzetesrendek feloszlatása, illetve a zárda megszűnése után 1951-ben a kép előbb a Thököly úti domonkos templom sekrestyéjének előterébe, majd a főoltár mögötti oratóriumba került, melyet ekkor már a megszűnt zárda raktárhelyiségének használtak. A képet – annak történelmi értékét felismerve és veszprémi vonatkozásait szem előtt tartva – dr. Szemes József pápai káplán, a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templom első plébánosa, az ugyancsak a domonkosok rendjéből való Badalik Bertalan veszprémi püspök ajánlásával Implom Lajos volt rendi tartományfőnöktől elkérte, és a plébánia fennállásának hetedik évfordulóján, advent első vasárnapján, december 2-án a templom főoltára mögé, az ereklyekápolnával szemközt, közvetlenül a tabernákulum hátterében helyezte el.

A kép nagyon rossz állapotban került Veszprémbe. A sötét posztó hátteret rovarfertőzés érte, szinte teljesen tönkrement. A molyosodás megfékezése céljából Margit alakját bíborszínű selyem alátétre ragasztották, de a hátulján maradt gyapjú további fertőzésnek és penészedésnek adott táptalajt. A ragasztó megkeményedett, elöregedett, kristályossá vált, a selyem kifakult, törékeny lett, felhasadozott. A károsodások nyomait még a szakszerű tisztítás, restaurálás során sem lehetett eltüntetni. A textil alap és a hordozó hátlap teljes cseréjére szükség volt. A képet flíz anyaggal alátöltött, bordó selyemszatén háttérre helyeztük, a régi, ragasztásos módszer helyett varrással rögzítve az új alapra. A hátoldali tanúsítványok eredetije a plébániára, helyükre másolatok kerültek.

A magasan kiemelkedő, csúcsán levágott háromszög profilú, matt aranyozott képkeretre is rányomta bélyegét viszontagságos története. A restaurálás folyamán korábbi beavatkozások, sérülések nyomaira
derült fény. A tulajdonossal történt egyeztetés során az a megállapodás született, hogy pusztán a sérülések kijavításával nem lehet elfogadható minőséget, egységes megjelenést elérni. Új, a keret teljes felszínére kiterjedő alapozás után hagyományos módszerrel készült poliment aranyozás adhatja csak vissza a képkeret régi ragyogását. Ez a módszer ugyan időigényesebb, de az eredmény egy autentikus fényarany felület, amely
sokkal tartósabb a korábbinál. Eszerint a megfelelő vastagságban elkészített krétás alapozásra került a vörös poliment bázis, majd a 23 karátos, dukát aranyfüst bevonat. Az aranyozás végleges fényét acháttal történő
polírozás után nyerte el.

Egervári Márta textil-restaurátorművész és Galambos Csilla restaurátor