Párkapcsolati tanácsadás kicsit másként

L. Karsai Henriett néprajzos muzeológus írása

A feliratos textíliákat, így a falvédőket is Keszeg Vilmos[1] a népi írásbeliség körébe sorolja.

Egy másik aspektusból azonban népművészeti alkotások. Azért tartom én ezeket népművészeti alkotásoknak, mert a nép által használt, vagyis funkcióval bíró, az asszonyok és lányok által készített és számukra esztétikai élményt nyújtó tárgyakról van szó.

Bodrogi Tibor így ír a falvédőkről A művészi befogadás című tanulmányában[2]:

„… a szöveges falvédők esetében rendszerint nem egyéni alkotásokkal, hanem előnyomott munkákkal állunk szemben. A lényeg a befogadás, a kész művekre pozitívan reagáló, standardizált felfogás, egyfajta közösségi ízlés, amely a rendelkezésre álló kínálatból való speciális válogatásban is kifejezésre jut.”

Lehet, hogy minta alapján készült egy falvédő, de mindenképpen tükröz „egyfajta közösségi ízlést”.

Tekinthetjük tehát a falvédőket fentről alászálló kultúr elemnek (gesunkenes Kulturgut ), amely a városi, polgárosult konyhákból került ki. Viszont ha azt nézzük, hogy vannak olyan típusok is, amelyek népviseletbe öltözött embereket és egy-egy népdal idézetet, vagy népi bölcsességet jelenítenek meg, akkor egyértelművé válik, hogy adaptációról van szó és nem másolásról.

K. Csilléry Klára kutatta a hímzett, konyhai falvédők múltját. Tanulmányában[3] megemlíti Jakob Falke bécsi muzeológus Művészet a lakásban c. 1871-ben kiadott tanulmánykötetét, amelyből kiderül, hogy az első falvédők merev gobelintechnikával, vagy keresztöltésekkel, vagy gyöngyhímzéssel készültek.

A XV - XVI. században - a rajz vonalát híven követni képes - lapos öltéseket alkalmazó vászonhímzéseket újították fel, amelyeknek a témájuk gyakran figurális, feliratos ábrázolás, többnyire egyszerű, színes kontúrrajzzal megjelenítve. A divat terjed. Így eljutott a kispolgárság asszonyainak konyhájába is körülbelül fél évszázad múltán.
A társadalomban lejjebb ereszkedve azonban lassanként megváltozott a hímzések mondanivalója. A legelső feliratoknak a jómódú hölgyektől elvárt műveltséget kellett tükrözniük. Ebből kifolyólag német költők versidézeteitől kezdve opera részletekig minden kerülhetett a falvédőkre.

A színpadias, romantikus hangulatú hímzett kompozíciók azonban elenyésztek, nem csupán későbbi vásárlóik anyagi forrásai voltak szegényebbek, hanem iskolázottságuk is.

Gyakran jelentkezett a saját környezet a ház asszonya, mégpedig ő is a maga korának megfelelő ruhákba öltözve a falvédőkön.

A csatlakozó feliratok némi vallási intelmek mellett ugyancsak a mindennapokra, főként a követendő józan magatartás eszményekre figyelmeztették a rájuk pillantókat. Az olcsó és könnyen tisztítható, lényegében falikép szerepet nyert, tetszetős falidísz hamarosan eljutott a legszerényebb otthonokba is.

Az előnyomott falvédőket már a piacon is kínálták, illetve egymásközt terjesztették. A két világháború között az Amerikába emigráltakhoz is eljutottak a magyar feliratos, hímzett falvédők.

Elérték a népművészet olyan „szigeteit” is, mint Mezőkövesd és Kalotaszeg.

A falvédők a munkás - és parasztotthonokban, konyhákban, és szobákban egyaránt szolgálták a fal épségének megóvását és „díszítését”.

Helyük a szobai kemencék oldalán, ágy mögött, asztal fölött, de óvó feladattól függetlenül kimondottan szobai képként a bejárattal szemben is lehettek. Ez utóbbiak főleg vallási témájúak voltak.

A szöveges falvédőket a legnagyobb természetességgel fogadták be a szoba leginkább tiszteletben tartott részébe, az asztalszögletbe, vagyis a „szentsarokba”.

A feliratos falvédők nem csak a magyarlakta vidékeken védik az falat és osztják jó tanácsaikat és az áldást, őrzünk német nemzetiségi közösségekből gyűjtött falvédőket.
A német nyelvű feliratok általában illusztrálva vannak a textil teljes kitöltése céljából növényi motívumokkal, virágfüzérekkel. A tárgy elnevezése Wandtuch német nyelven, mint ahogyan azt Heilig Ferenctől Veszprém Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökétől megtudtam. Gyakori volt a sváb konyhák, később nyári konyhák falán is a falvédő. A válogatásban szereplő két falvédő szabadfordításban:

„Ein jeder Schmerz lasst sich verwinden, und jede tiefe Wunde heisst. Nur eine Seele musst du finden Die allae Schmerzen mit dir feilt.” = Valamennyi fájdalmat ki lehet heverni, és minden mély sebet be lehet gyógyítani Csak egy lelket kell találnod, aki minden fájdalomban osztozik veled.

„Das schwerste Leid ist Hass und Streit, Das schönste Lied és Lieb und Fried. Denn Hass erweise Lieb zum streite schweig in Fried, Dann wird das Leid zum Lied!”
= A legsúlyosabb bánat a gyűlölet és a viszály. A legszebb dal a szeretet és béke. Mutass a gyűlölet iránt szeretetet, Veszekedésben hallgass békében Akkor lesz a bánat dallá.

Sinkó Katalin a kép és írás kapcsolata szerint négy típus különít el:

a kép és a szöveg egymásra utal,
nincs a kapcsolat egymással a szöveg és az ábrázolás,
a szöveg alárendelt szerepű a képhez viszonyítva,
a kép van alárendelve a szövegnek.[4]

Az általam vizsgált a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben őrzött falvédők közül a válogatásban közölt darabokat az fentiek szerint két csoportba sorolnám.

Az 1. típushoz (a kép és a szöveg egymásra utal) tartoznak:

„Az én uram a vizet issza, nem siratom lányságomat vissza”

típus: nincs a kapcsolat egymással a szöveg és az ábrázolás,

„Az asszony disze a tiszta konyha.”

típus: a szöveg alárendelt szerepű a képhez viszonyítva,

„Egy a szívem, egy a párom…”

„Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni…!”

A negyedik típushoz tartoznak:

„Szívemnek, lelkemnek az a kívánsága, hogy éljek én férjemmel örök boldogságban”

„Nékem olyan ember kell ki kocsmába nem jár el"

A profán ábrázolások és szövegek terjedésével fontos változások álltak be a műfajon belül, miszerint fokozatosan megszűnt az évszázados tradíció által rögzített kép és szöveg kapcsolat, azonos képhez változó szöveg illetve azonos szöveghez más kép is társul. Például Fekete szárú cseresznye kezdetű szöveggel jelzett falvédők esetében ugyanazon strófa szolgál illusztrációként mindhárom képhez.

A keretelés lehet alárendelt, de többnyire a szöveg és a kép rovására túlhangsúlyozott, előfordulnak keret nélküliek is a gyűjteményben.

Kriston Vizi József a falvédőket témák szerint három típusba sorolja[5]:

Vallásos szentenciák:

Ebből a típusból is szép számmal maradt meg, a „párkapcsolati tanácsokhoz” sorolnám a Minden szükségedben bízzál Istenedben! feliratút. Természetesen a Házi áldás sem maradhat ki.

Hétköznapi normatívák, konyhai aranymondások:
„Szívemnek, lelkemnek az a kívánsága, hogy éljek én férjemmel

örök boldogságban”

„Az én uram a vizet issza, nem siratom lányságomat vissza”

„Nékem olyan ember kell ki kocsmába nem jár el

Aki sok pénzt keressen és csak engem szeressen”

Nóta- és műdal - illusztrációk, zsánerképek:
„Egy a szívem, egy a párom…”
„Hogyha minden sóhajtásom galambszárnyon repülne…”
„Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni…”
„Fehér galamb száll a falu felett…”
„Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet…”
„Hulló falevél suttogva beszél…”
„De én tudom, és egyre szívdobogva várom…”

A megyében gyűjtött falvédők közül már egy sem funkciójának megfelelően a helyéről, a falról került le, hanem mind a ruhásszekrény, a láda, vagy a sublót alján várta jobb sorsát. Nagyon kevés helyen, használják még rendeltetésszerűen a népművészetnek e különös alkotásait, vagy idős özvegyasszonyok élnek, vagy több generáció él együtt, és ott a nagymamára, dédmamára való tekintettel nem selejtezték még le őket.
A textilművészet felfedezet magának ezt a megnyilvánulási formát és egészen egyedi, formabontó szövegű, képi világú darabokat is láttam már.

A falvédők használói nem mindig figyeltek a feliratnak megfelelő elhelyezésre, így kerülhetett pl. „Tisztaság a konyha dísze” - felirat a vetett ágy fölé.

Amikor meglátunk egy mosolyogtató feliratú, vagy rajzú falvédőt, az mindenképpen jusson eszünkbe, hogy mindegyik egy igen nehéz megélhetési gondokkal, vagy az életforma elkerülhetetlen átállásának problémájával teli időszak emléke. Ha torz módon is, de tükröződik bennük a régi élet már alig tűrt kötöttségeiből való szabadulás vágya, az addiginál jobb, polgárosultabb életmód utáni vágy is.[6]

Felhasznált irodalom:

Bodrogi Tibor: A művészi befogadás

In: Kovács Ákos: Feliratos falvédők ELTE Maygar Nyelvtörténeti és