Könyvtárosok világnapja

Lejegyezte: Molnárné Liszi Erzsébet, könyvtáros

1903. március 10-én rendkívüli közgyűlés mondta ki a múzeum megalakulását, igazgatóját pedig Laczkó Dezső piarista tanár, geológus személyében nevezték ki. Megelőzően 1902. november 30-án megalakult a Veszprém vármegyei Múzeum Egylet. Alapszabálya kimondta: " az egylet célja a Veszprémben létesített vármegyei múzeum erkölcsi és anyagi támogatása, a múzeum iránt a közönség érdeklődésének felköltése és fejlesztése, a múzeum közművelődési hatásának terjesztése.” Az egylet 127 alapító tagja (jeles egyházi és városi elöljáróságok) a befizetett tagdíjakon felül adományokkal segítette a múzeum és könyvtár gyűjteményét. Báró Hornig Károly püspök 3000 kötetet ajándékozott, valamint könyvtári bútorok beszerzésére évi 1000 koronát ajánlott fel. Az egylet tiszteletbeli tagjai, gróf Festetich Pál és Jankovich Bésán József évi 400, ill. 200 korona alapítvánnyal járultak hozzá az intézmény létrejöttéhez és fenntartásához. Az adományoknak köszönhetően gyorsan szaporodott a könyvgyűjtemény. 1922-ben 20548 kötettel rendelkezett a könyvtár. Miután 1925-ig a múzeumnak önálló épülete nem volt, a vármegyeház II. emeletén az ajándékozott tárgyi és könyvanyag ládákba csomagolva gyűlt, így hozzáférhetetlen volt, de közművelődési céloknak egyébként sem felelt meg az állomány, mivel Laczkó Dezső igazgató1930-as jelentése szerint az adományozókat az az elv vezérli, hogy a múzeum elavult, régi könyveket gyűjt. A múzeum szakemberei - Laczkó Dezső, Rhé Gyula majd Nagy László múzeumigazgatók - dolgozták fel a könyvtári anyagot, elsősorban a saját kutatómunkájukhoz szükséges dokumentumokat. Az ajándékok között számos kuriózum található és a helytörténeti kutatás számára fontos aprónyomtatvány. A képen látható szerzeményi naplóba elsőként Csolnoky Ferencz ajándéka: Plutarchos életrajza került bejegyzésre.

A város lakói, elsősorban a diákok, tisztviselők és háziasszonyok, hetente két nap látogathatták a könyvtárat és kölcsönözhettek.  Az éves beszámolók ritkán tudósítottak könyvtáros alkalmazásáról, ennek ellenére az 1941-es statisztika szerint 400 rendszeres olvasót tartottak nyilván. 1950-ben az államosítás fordulópontot jelentett: a könyvtár anyagát kettéválasztották. A szépirodalmi és ismeretterjesztő művek átkerültek az újonnan létrejött városi könyvtárba, a tudományos munkák maradtak a múzeum gyűjteményében. Ettől az időponttól beszélhetünk önálló múzeumi könyvtárról, amely célja a tudományos kutatómunka segítése.  A közel 50 ezer kötettel rendelkező szakkönyvtár a megyei helytörténet-kutatás bázisa, korlátozottan nyilvános. Fő feladatunk a múzeum szakemberei és külső kutatók számára biztosítani a szakirodalmat. Gyűjtőkörünk: régészet, néprajz, történelem, helytörténet, művészettörténet, kiegészítve a numizmatika, hadtörténet, családtörténet, irodalomtörténet, muzeológia irodalmával. A korábbi adományokból származó könyvek ma fontos forrásmunkák, különösen a helytörténet kutatók számára. Jelenleg könyvtárunk a múzeumi kutatószolgálat részeként működik, így a könyvtáros is megosztott munkaidőben látja el a könyvtári feladatokat.