Holokauszt nemzetközi napja

Az ENSZ határozata alapján január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja. A világon mindenütt megemlékeznek a népirtás áldozatairól, a múzeum nevében Fogl Krisztián történész jegyezte le gondolatait a magyar holokauszttal kapcsolatban.

A munkaszolgálat (1939–1945) a magyar holokauszt egyfajta speciális jelenségének számított. A Horthy-korszakban (1920–1945) a nemzeti szempontból „megbízhatatlannak” bélyegzett elemeket (pl. kommunistákat,  de legfőképpen a zsidóságot) nem kívánták fegyverrel a kezükben besorozni. Ők munkaszolgálatosként, fegyver nélkül teljesítették hadkötelezettségüket. A munkaszolgálat több tízezer zsidó vallású, vagy származású ember életét követelte, mégsem volt a módszeres népírtás része. Az intézmény jogi alapját tekintve, kezdetben nem volt diszkriminatív jellegű. Az I. világháború idején, Európa szerte alkalmaztak olyan munkásosztagokat, amelyek tagjai fegyver nélkül, munkával (pl. helyreállítási, rakodási, műszaki feladatok) teljesítették hadkötelezettségüket. A két világháború közötti időszakban a trianoni békediktátumban foglalt katonai korlátozások miatt a Magyar Királyi Honvédség keretében nem működött munkaszolgálat. Az 1939. július 1-jével hatályba lépő 5070/1939. számú rendelet deklarálta, hogy a 24. életévüket betöltött személyek egy ízben, három hónapot meg nem haladott időtartamra munkatáborban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhetőek. Hadtestenként 1-1 zászlóalj alakult azon sorkötelesek számára, akik kötelezettségeiknek fegyveres szolgálattal nem tudtak eleget tenni. Ez a törvény ugyan nem tükrözött kifejezetten antiszemita szándékot, de egyes részei jogi keretet biztosítottak a későbbi zsidóellenes lépések számára. A hátrányos megkülönböztetések kezdete 1940 augusztusára tehető.   A munkásszázadok rendszere 1941 tavaszára rendeződött. 1941. április 16-án tették közzé azt a kormányrendeletet, amely honvédelmi kisegítő szolgálatra kötelezte a zsidó vallású és származású férfi lakosságot. Egy ilyen Veszprémben felállított munkaszolgálatos század építette fel például 1941 májusa és 1942 márciusa között a kádártai katonai lőteret. Ezeket a századokat a hadszintéren fegyveres szolgálatot teljesítő csapatok kiszolgálására, javarészt a hátországban alkalmazták, például hadi üzemekben, katonai objektumokban. A kisegítő munkaszolgálatos zászlóaljak közül a legtöbbet Veszprém megyében, a szentkirályszabadjai repülőtér építésénél alkalmaztak. A munkásosztagokban szolgáló zsidó személyek ebben az időben egyre megalázottabb helyzetbe kerültek. Számos diszkriminatív megkülönböztetésnek voltak kitéve. Például nem viselhettek egyenruhát (1942-től), nem viselhettek rangjelzést, az első világháborúban szerzett katonai kitüntetéseiket, rendfokozataikat elvették tőlük. 1941. augusztus 19-én elrendelték számukra a nemzeti színű karszalag helyett, a sárga (a kikeresztelkedett zsidók számára a fehér) karszalag viselését. Életkörülményeik, a rossz élelmezés, a gyenge egészségügyi ellátás, valamint az időjárás viszontagságai miatt fokozatosan romlottak.  A zsidó polgári lakosság gettóba zárásával egy időben a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1944. június 7-én adta ki rendeletét, amelynek értelmében a zsidó munkaszolgálatosokat hadifogoly-szerű elhelyezésben és őrizet alatt kellett tartani. A táborokat drótkerítéssel, vagy deszkapalánkokkal vették körül. Dr. Szita Szabolcs történész (a Budapesti Holokauszt Intézet alapítója) műveiben az 1944. október 15.-után a nyilas uralom alatt végzett munkaszolgálatot, az úgynevezett „erődítő kényszermunkát” megkülönbözteti a korábbi munkafajtáktól. A honvéd katonák, valamint a nyilas pártszolgálatosok által felügyelt munkaszolgálatosok túlélési arányai csökkentek a korábbinál is szegényebb ellátás, és az orvosi felszerelések hiánya miatt. A munkaszolgálatot túlélő emberek ezreit adták át 1945 elején az SS-nek, hogy a náci Németország számára, a Birodalmi Védőállás építkezésénél dolgozzanak. Innen koncentrációs táborokba kerültek. Viszont az 1944-es tömeges zsidódeportálások idején egy-egy munkaszolgálatos behívó több ezer ember életét mentette meg az auschwitzi pusztulástól.

Felhasznált Források:

SZÉCSÉNYI András: Fogalomtörténeti vázlat a munkaszolgálatról. Beteintő. 2014/3. 1–30.

VERESS D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében, a II. világháború idején lejátszódó tragédiájához. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 16., Veszprém, 1982. 399–412.

Randolph L. BRAHAM: A népírtás politikája: a holokauszt Magyarországon, Budapest, 1997.

ONLINE Felületek:

holokausztmagyarorszagon.hu (megnyitva: 2023.01.25. 13:27)

m.militária.hu/munkaszolgalat. (megnyitva: 2023.01.25. 13:52)

KÁKONYI Anna: „Mindenre kérlek, hogy ne aggódj miattam”. 2021.04.16. (online bejegyzés), ldm.hu (megnyitva: 2023. 01.25. 11:00).

Képaláírások:

95.6.2. Felvétel Streit József zsidó származású veszprémi fényképész (1912–1999) egykori munkaszolgálatos karszalagjáról és rabszámáról készült, amit a egykor a bori lágerben viselt.

81.11.36.  Munkaszolgálatosokról készült csoportkép (1939–1943). A fotó az erdélyi Désen készült, ismeretlen időpontban. Kolléganőnk, Kákonyi Anna a felvétel készülésének feltételezett időpontját valamikor 1942 környékére datálta.