Házasság Hete 1. nap

A nyirádi vőfélység hagyománya: asztalhoz ültetés és a csigaleves.

A magyar néphagyomány leggazdagabb szokáskincse az emberélet fordulóihoz, azon belül a lakodalomhoz köthető. A mai esküvőszervezés már a nyugati protokollt vette át. A népi kultúra esküvőszervezője a vőfély volt. A hívogatástól a hajnali elbocsátó versig végig kísérte és ő vezényelte az eseményeket. Az ország teljes területén él még a szokása, gyakran hivatásos vőféllyel is lehet találkozni, akinél jó előre időpontot kell foglalni. Amelyik vőfély vőfélybottal járt, annak egy újabb szalagot kötöttek a botjára a lakodalom napján.

A településeken gyakran több vőfély is működött, így a tervezett időpontot nem kellett egy másik lakodalom miatt megváltoztatni. A jegyespár felfogadott egy vőfélyt, aki elkísérte őket hívogatni, vagyis az esküvő napjára hivatalos meghívást adtak át.

A lakodalmi előkészületek már évekkel korábban a stafírung, a menyasszonyi kelengye hímzésével kezdődnek. A lakodalom évében a lakodalom időpontjának kitűzése jelenti az első feladatot a lánykérés után. A násznagyok felkérése és a hivatalos ügyintézés (anyakönyvezető, plébános, vagy lelkész) után néhány héttel a lakodalom előtt sűrűsödnek össze a tennivalók.

A lakodalom a szűkebb család minden tagjára ránehezedő teher volt, egymás segítése jelentette az áldozatot, amelyet az ifjú pár boldog házasságáért hoztak.

A lányok, asszonyok a csigacsinálással kezdték feladataikat, majd a főzőasszonyok felfogadásával a lakodalmi menü, az ételek előkészítését már a nagy nap előtti hét elején megkezdik. A csigacsináló lehetett szerelmi ajándék is, amelyek a legény készített, vagy faragtatott a leánynak, akit feleségül kért. Lehetett azonban a parasztszövőszék egyik alkatrészének, a bordának újrahasznosításával készült változat is, ez gyakori fajtája.

A lakodalom előtt egy héttel vitték az ajándékokat a meghívott vendégek. Ez településenként változó összetételű élelmiszercsomagok voltak. Az illendőség úgy kívánta, hogy családonként (vagy 4 főre számítva) 1 tyúkot, 20-30 tojást vigyenek, ha nem volt erre lehetőség, akkor pénzzel enyhítették a lakodalom költségeit.

Az ünnepi menü fogásaihoz az elkészítés sorrendjét a család egyik nőtagja, vagy a fogadott főzőasszonyok tervezik, és ők szervezik meg a megvalósításukat is.

A szűkebb családból az asszonyok, lányok egész héten sütnek-főznek. Vagy a lakodalmi fogások, elsősorban a sütemények sütésével foglalkoznak, de a segítségül érkezők ellátásáról is gondoskodniuk kellett. Gyakran ekkorra már egy ideiglenes sütő-főző sátort ácsolnak a férfiak. A lakóházak konyhái nem voltak alkalmasak több személy egy időben való használatára, ezért nagyban megkönnyítette az udvari konyha a párhuzamos munkavégzést.

A sütés-főzés feladatait aszerinti sorrendben végezték, hogy milyen igényei voltak az ételeknek.
A romlandóság volt az elsődleges, majd pedig a lakodalom napján frissen készült ételek minél jobb előkészítése.

Egy héttel korábban elkezdhették a sütemények sütését, például a perecek, krémes sütemények lapjainak a sütését. Ezek befejezését 1-2 nappal az esküvő előtt végezték és az erre kijelölt helyiségben tárolták, majd a nagy napon szeletelték, tálra rakták és így felsorakozva várták a vőfély köszöntését és a tálalásig.

Egy nappal a lagzi előtt megtisztították a leveszöldségeket, a burgonyát, és megmosták a darát a kásához, a 20. század második felében a rizst. Ezen a napon volt a disznóvágás is, amikor gyakran 2-3 sertés levágását is jelentette, hogy az ételek húsigényét biztosítsák. A megmaradó húsokból, szalonnából és a bel szervekből készítettek hurkát és kolbászt is.

A húsos csontot vagy az ebédre kínált leveshez használták fel, vagy a pörköltöt tették ízletesebbé vele.

A tyúkkopasztást hasonlóan a csigacsináláshoz csoportosan, kalákában végezték. A hűtőszekrények, hűtőkocsi előtti időkben a lakodalom előtt egy nappal végezték, és a pincében, veremben jégre tették.

A lakodalmi ételek között kevésbé hangsúlyos az esküvő előtti vendéglátás, az ebéd. Szokás szerint a messzebbről érkező vendégeket már ebéddel várták, ez általában egy tartalmas leves volt.
Majd a süteményt és kalácsot kínáltak.

Az esküvő napján órákig gyöngyözve főzték a tyúkhúslevest, az előző napon megtisztított leveszöldségekkel, amelyből a csigalevest és a főtt húst a főtt zöldségeket külön tálalták. A hozzá kínált mártások településenként eltérőek lehettek.

A többi ételt is az elkészítési idő és az ételsorban elfoglalt helye szerint sorban készítették a főzőasszonyok. Az asztal terítésében a szűkebb család és a szomszédok segítettek, na, nem csak az asztalra helyezéssel, hanem kölcsönzéssel. A hagyományos háznál rendezett lakodalmakra az összes asztal, szék, pad, abrosz, tányérok, kanalak, villák, poharak, kancsók, korsók, tálak, sótartók, rongyszőnyegek, de még az üstök, tepsik és kuglóf, vagy kalácssütők is a rokonok, barátok, szomszédok házaiból gyűltek össze. A kölcsönadott tárgyakat, eszközöket, általában meg is jegyezték le nem törölhető, mosogatható módon, hogy ki-ki megtalálja majd a magáét. A nagy fakanalat általában maga vitte a főzőasszony. Szükség volt még fehér kötényekre és tálaló kötényekre, amelyeket a család nő tagjai hímeztek, vagy adtak kölcsön.

A jó csigaleves ismertető jegyei: sárga zsír pöttyös felszín, jó házi tojásból készített, házi csigatészta úszik benne, és szép áttetsző a leve. Ki hogyan szereti, sűrűbben, hígabban, főtt zöldséggel, főtt hússal, vagy anélkül, úgy eszi. Sokan fűszerezik csípős paprikával, ez is mindig került a só és bors mellé az asztalra terítéskor. A lakodalmi csigalevest mindenki nagyon várta, mert egyben főve az a sok „boldog”, azaz szabadtartású tyúk és egy kakas húsa adta a különlegességét.

A kakas fejével együtt egészben a főasztalra az ifjú pár elé került. Ehhez sokszor pikán célzásokkal fűszerezett rigmus dukált, ebben a gyűjtésben ilyet nem találtunk.

(Aki szerette, a főzősátor, vagy nyári konyha mellett egy nagy tálból kérhetett kaparóját, azaz a lábát, mert azt nem tették fel a főtt húsos tálra.)

A következő írásokban az ételsor további fogásairól és arról a módszerről olvashatnak, hogy lehetett ennyit enni egyszerre.