Esküvői divat

A Laczkó Dezső Múzeum „esküvői fotó albuma”

A Múzeum Fotótárában őrzött családi és esküvői fotók közül egy válogatást láthatnak.
Az esküvői öltözködést minden korban befolyásolta az aktuális divatirányzat, a házasulandók  társadalmi helyzete, foglalkozása, családi állapota, a helyi szokások, ami szerint más-más írott és íratlan szabályok betartását várta el az adott közösség. A fotótárunkból kigyűjtött menyegzői képeken látható viseletek több korszakra oszthatók, amelyek értelmezését, jellemzését Egervári Márta textilrestaurátor és L. Karsai Henriett néprajzos muzeológus írásából ismerhetik meg.

Esküvői divat 

A XIX. század második felétől egyre több esküvői fénykép készült és maradt fenn. Az áttekintést az 1880-as évekből származó képekkel kezdjük és több mint 150 év fotóanyagát felhasználva elemzünk. Az első részben a polgári viseletre fókuszálunk, ebből az időszakból ilyen életformát folytató családok számára volt elérhető a fényképkészíttetés.

Az 1880-as évektől a hölgyek megjelenésére a homokóra sziluett volt a jellemző. Ezt halcsontokkal merevített felsőrésszel és a csípőt hangsúlyozó, földig érő szoknyával alakították ki. A menyasszonyok lábukra fehér körömcipőt húztak. A szabásvonal a századfordulón változik meg. A szoknya oldalvonalai párhuzamosak, elől nézetből nem szélesebb, mint a csípő, de profilból továbbra is a deréktól bővülő vonalú és farpárnával kiemelt.

Menyasszony, vőlegény 1890 körül

Menyasszony, vőlegény Veszprém, 1890 körül

id. Strenner József építőmester és menyasszonya Veszprém, 1911

A menyasszonyi ruha ujja hosszú, legalább könyök alatt végződő. Nem fordult elő ujjatlan vagy vállpántos esküvői ruha. Anyaga lehetett nehézselyem, muszlin, batiszt és pamut tüll. A fátylak jellemzően duplaszárnyúak, a felső rövidebb rész, előre hajtható, mellyel az arcot takarták el a templomba való bevonuláskor. Díszítésüket általában hímzett virágmotívumok, indás füzérek láncöltéses körvonalai adják. A fátylat művirág koszorúval egészítik ki az alkalomhoz illően.

Menyasszony, vőlegény Székesfehérvár 1890.

Fazekas Lajos és menyasszonya Devecser, 1908.

A férfiak századfordulós ünnepi viseletként frakkot, kabátszerűen hosszú zakót viseltek a fehér ing és a mellény fölött. Az élre vasalt hosszú szövetnadrágba betűrt fehér vőlegényi inghez fehér csokornyakkendőt kötöttek, a mellényzsebet óralánc és zsebóra díszítette. A vőlegényi öltöny felső fazonos gallérjának gomblyukába bokrétát tűztek. A lábukon fűzős, bőr félcipőt hordtak, a jeles napon.

Dorozsmai (Dvojicska) Ferenc és Postásy Ilona Veszprém, 1911.02.26

Redl Károly és Postásy Júlianna Veszprém, 1900

Az 1910-es években a menyasszonyi ruha felső része több rétegű, az alsó vastagabb, fényes, szűkre szabott, amely fölött fátyolszerű bő, ráncolt, áttetsző réteg buggyos, övvel szorítják a derékhoz.

Szél Ferenc egyházmegyei nyomdai gépmester és menyasszonya Veszprém, 1916

Rózsa Imre ácsmester és Sárzó Mária Veszprém,1915.

A folytatásban az 1920-as és 1950-es évek közötti időszakból ránk maradt fotóanyagot felhasználva folytatjuk az elemzést.

Esküvői csoportkép Városlőd, 1922

Az 1920-as években a női öltözködésben bekövetkezett divatforradalom hatására a menyasszonyi ruha is megszabadul a halcsontoktól, farpárnáktól. A kor divatjához illeszkedően a ruhák derékvonala lejjebb helyeződik, szabásuk zsákra emlékeztető, csak a ruha hosszú ujja követi a test vonalát. Továbbra is viselnek az arák fehér körömcipőt, de általánosabb a bokapántos, fekete karaktercipő jelleg, amihez fehér harisnya társul. A ruha hosszának megrövidülésével változatos szoknya aljak figyelhetők meg.

Esküvői pár

A férfi esküvői divatból eltűnnek a hosszú zakók, többé nem érnek a csípő alá. A csokornyakkendővel, fehér inggel, mellénnyel viselt esküvői öltönyt kesztyű, díszzsebkendő, bokréta és sötét, fűzős, bőr félcipő egészíti ki.

Sárzó István hentes és mészáros és Plan Ilona Veszprém, 1920 körül

Bankó László cipész és Sári Teréz Veszprém, 1920-1921 körül

A menyasszonyi fátylat virág helyett gyöngykoszorú díszíti. A fátyolnak a fejen lévő részét főkötőszerű formára alakítják, a tarkón elhelyezett ráncolással többszörösen visszahajtott buggyos elemeket alakítanak ki, ezzel is hangsúlyozva az arák fő ékességét. A menyasszonyi viselet kötelező eleme a csokor készülhetett selyem, vagy élővirágból egyaránt, amelyet a ruhához hasonlóan megőriztek, azt azonban szűk családi körben tovább adták.

Keller Ferenc és Regenye Teréz Veszprém, 1923.

 

Keller György és Karamell Teréz Veszprém, 1928.

Az 1930-as években az első szembetűnő változás a fátylak átalakulása, eltűnnek a tarkóról a bugyros részek, a gyöngykoszorú tiara formájúvá alakul. A ruha szabásvonala is megváltozik, ráncolt, húzott ujjakkal hangsúlyt kapnak a vállak, a derékvonal a helyére kerül. Ismét divatba jön a kisebb abroncsok viselete a hosszú szoknyarész alatt.

Veszprém, 1930.

A vőlegények újra viselik a zsakettet és a frakkot, az öltöny új elemmel, a klasszikus formájú, fehér nyakkendővel egészül ki. Letűnik az állógallér divatja, a férfiak visszahajtott gallérú inget viselnek.

Hajmási József és Dorozsmai (Dvojicska) Olga banktisztviselőnő 1939.06.24.

A menyasszonyok megszabadulnak az abroncstól, fehér, földig érő, lágy esésű anyagokból varrt ruha a divat a ’40-es években. A fátyol hosszúsága látványosan menő, még előkelőbbé téve az ara bevonulását, az esküvői fotókon a pár elé kanyarítva rendezik el. A menyasszonyi csokrok kivétel nélkül élő virágból készülnek. A vőlegényi bokréták jelzés értékű kitűzővé zsugorodnak. A vőlegények egyre gyakrabban viselnek az ünnepi öltözködésben is teret hódító, bocskai-öltönyt petőfi-galléros inggel, amelyet kesztyű és bokréta tett alkalomhoz illővé.

Lengey Alajos és Mészáros Márta Veszprém, 1940. körül

Fazekas István tisztviselő és Sárzó Mária Veszprém, 1947.

Debreczenyi János és Keller Teréz Veszprém, 1949.

A fotók dokumentálták a násznép ünnepi öltözködési szokásait is. Az 1940-es években a vendégseregben vegyesen fordul elő polgári és népviseletbe öltözött hozzátartozó. Gyakori, hogy a tradicionális közösségben élő ifjú pár enged a kordivatnak, és polgári viseletet választ a nagy napra, míg a közvetlen rokonok népviseletben pompáznak a lakodalmi menetben, vagy a csoportképeken.

Veszprémfajsz, 1940.

Lakosdalmas menet Zalavár, 1951.

A kivetkőzés folyamatában több variáció is megfigyelhető, például a vőlegény hagyományos öltözetben látható, de már kesztyűvel kiegészülve, az oldalán a menyasszony fehér ruhát visel, habár népies szabásvonallal.

Lakodalmas menet Szentgál, 1943.

A hagyományos falusi közösségekben az 1930-as évekig az esküvői viselet megegyezett a népviselet nagyünnepekre, emberélet fordulóira előírt öltözettel, ami hagyományosan fekete. Az ifjú ara vastag fekete selyem réklit visel, amelyen településenként eltérő számú zámedli, csipke és hajtások találhatók. Van olyan változata is, amelynek anyaga fényes fekete selyem, zsinór rátétes, vagy fekete rózsás csipkével van díszítve. Készítették fekete posztóból is, amelyhez fekete bársony ujjast viseltek. A majkó (ujjas) alá fehér gazdagon hímzett vállkendőt kötöttek. Ez a többrétegű, meleg öltözet szokatlan a mai főként nyári esküvőkre gondolva. A hűtőszekrény megjelenéséig az esküvői szezon elsősorban a farsang időszaka. Téli esküvőkhöz illően gyakran szánon viszik a mátkapárt, vagy a násznépet is.

Lovasi Gyula és felesége Kislőd, 1930-as évek

A menyasszony fejviselete (hajfonás, rozmaring, párta), díszzsebkendő, a vőlegényi ing és a bokréta különböztette meg az ifjú párt a menyegző napján. A menyasszony rózsafűzért és imakönyvet is vitt kezében. A fehér viseleti darabok az 1930-as éveben jelennek meg, illetve el kell mondani, hogy a hagyományos lakodalom több napig tartott, amely alatt a menyasszony többször átöltözött. A fotók nem feltétlenül a templomi esküvőre induláskor magukra öltött viseletet tükrözik.

Magyarpolány 1940-es évek

Magyarpolány, 1949.

A hivatásos testületek tagjaikat egyenruha viselésére kötelezték minden társasági eseményen, így az esküvőjükön is egyenruhában vannak, de ők is tűznek zubbonyukra bokrétát a szertartások idejére.

Kakaska Vendel őrmester és menyasszonya Keller Teréz Veszprém, 1928 után

Szabadka, 1941

Az 1930-as évektől a módosabb családok leányai a polgári viseletben akkorra már általánosan viselt fehér hosszú ruhát választott, hosszú fátyollal. A XX. században második felében vált íratlan szabállyá, hogy a menyasszony hófehér ruhát visel az esküvőn. A 2000-es évekre már a színhez nem ragaszkodtak csak a vallásos családok. A menyasszonyok szín és anyagválasztását az aktuális trendek diktálják.

A menyasszonyi ruhakölcsönzők az 1980-as évektől kezdték szolgáltatásaikat kínálni, bérelni, vásárolni is lehetett ruhát, megkülönböztettek szertartás ruhát és táncruhát. De bérelhettek a koszorúslányok is ruhát minden korosztály számára. Az esküvők protokollja, a lakodalom minden részletének megtervezése és lebonyolítása és új foglalkozást teremtett, ők az esküvőszervezők.

Biztosan mindenkinek sok írott és íratlan szabály él az emlékeiben, valamint a családok, közösségek hagyományai jelentenek igazodási pontokat. Legyen valami fehér, legyen valami kék, legyen valami gyöngy, legyen valami új, legyen valami régi, legyen valami kölcsön intelmek néhol kiegészülnek, de van ahol figyelmen kívül maradnak. A felsorolás a menyasszony öltözékére vonatkozik, akik általában nagyobb figyelmet kapnak, mint az ifjúpár másik tagja.