Egy sosemvolt palota – Brein Fülöp építész tervlapja

Október hatodika az Építészek Világnapja, amikor az építmények mellett az építészek is reflektorfénybe kerülnek.

Ma, a háromdimenziós látványtervek és a számítógépen szerkesztett kiviteli rajzok korában, szinte szürreálisnak tűnik, hogy a házak tervei a 20. század végéig hatalmas rajzasztalokon, kézzel készültek. Míg az 1900-as évekből rengeteg ilyen tervlap őrződött meg, egy-egy 18. századi, vagy még annál is korábbi rajz ritka kincsnek számít, amelyek zömét levéltárak, múzeumok és könyvtárak őrizték meg az utókor számára.

A Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti gyűjteményében is lapul egy több mint 200 éves tervrajz, amelyet 1778. augusztus 16-án Brein Fülöp építész szignált. A grandiózus, későbarokk stílusú palota főhomlokzatát megjelenítő lapon nemcsak az építészeti elemek kerültek részletes kidolgozásra, Brein számos kis staffázsalakot; férfiakat, nőket, gyerekeket is elhelyezett az épület előtti füves területen.

A rajz bal felső sarkában, két sas karmai közt papírtekercsen német nyelvű felirat olvasható: „Gezeicned – Zum Meister – Stik Vonn Philippus Breinn – Anno 1778 den 16 August”. Ebből a kép elkészültének ideje mellett kiderül, hogy a tervrajz tulajdonképpen egy „meister stik (stück)”, vagyis mestermű, amelyet Brein Fülöp saját kezűleg készített.

Brein 1742. április 30-án született Pesten. Már édesapja, Brein Pál is építőmester volt, de később az építészi hivatást választotta fia, Ignác és unokája, Ferenc is. Fülöp iskoláztatásáról, korai éveiről nincsenek adataink, de feltételezhetjük, hogy teljesítette a céhes mesterré válás feltételeit, vagyis a hároméves vándorlást és az egyéves pallérkodást. Ebben az időszakban keletkezhetett, talán épp a kőműves céhhez való csatlakozás feltételeként ez az 1778-as tervlap is, amelyen egy elképzelt, ideális palota főhomlokzata látható.

A 18. századi építészeti rajzok mind művészi igénnyel készültek, és a mérnöki pontosság mellett az épület tökéletes külső és belső megjelenítésére törekedtek. A lapokat sokszor a rajzhoz illő, kalligrafált felirattal látták el. Így tett Brein Fülöp is, mikor felvázolta a négyszintes, klasszicizáló későbarokk császári palotát. A hatalmas, szimmetrikus homlokzatalakítású, oldalszárnnyal ellátott épület alaprajzára csak következtethetünk. Ugyanakkor a szobrászati díszek részletessége segít behatárolni az ikonográfiai programot. A palota főbejárata a középtengelyben, a hangsúlyosan kiugratott, timpanonnal koronázott középrizalitban nyílik. A középrizalit felett kupola emelkedik, amelyen díszvázával lezárt lanterna ül. A kupola előtt, a timpanon felett az osztrák címer jelenik meg, amelyet két sas fog közre. A timpanon szobrászati ábrázolása nehezen kivehető; középen egy oltár látható, amelynek két oldalán emberalakok sorakoznak. Mivel az oltár felett kézfogás történik, talán egy békekötés pillanatába tekinthetünk be, de szakrális eseményt is feltételezhetünk. Inkább a békekötéssel egyeztethetők össze a többszörösen megmozgatott manzárd tetőidomok előtt emelkedő trófea díszítmények, amelyek az építtető katonai érdekeltségét, hadisikereit hirdetik, de jellemző ikonográfiai elemei voltak a közigazgatási építményeknek is. A főbejárat két oldalán egy-egy szoborcsoport kapott helyet. Baloldalon Káin és Ábel, vagyis a testvérgyilkosság pillanata, jobboldalon Perszephoné elrablása jelenik meg, ami problémás párosítás, hiszen az egyik oldalon bibliai, a másikon mitológiai esemény látható.

Ha a rajz valóban egy mestermunka (és minden erre mutat), akkor Brein valószínűleg egy bonyolult, változatos építészeti megoldásokat alkalmazó, grandiózus tervet akart készíteni, felvonultatva eszköztárának és rajzkészségének sokoldalúságát. Talán ez motiválta az előtérben megjelenő figurák részletgazdag kidolgozására is. A hatlovas kocsi mellett megjelennek nemesurakkal kokettáló hölgyek, tisztek, fűben pihenő fiatalemberek, mosónők, lovak, kutyák, gyermekek és a jobb alsó sarokban építészeti tagozatok halmán ücsörgő, pipázó, keleti szerzetek, talán ezzel is mutatva Mária Terézia birodalmának sokszínűségét.

Brein Fülöp e tervlap elkészülte után hét évvel, 1785-ben pallérként folyamodott mesterfelvételért. A pesti építőmesterek sorába való belépés, azonban nem ment zökkenőmentesen. Az 1785. december 11-én tartott elméleti vizsgán nem felelt meg. Bár a céh alkalmatlannak tartotta, Pest akkori polgármestere, Hülff Móric Bálint, a bécsi udvar kegyeltje, követelte Brein felvételét. Azzal érvelt, hogy kellően hosszú építészi gyakorlattal rendelkezik, amit számos Pesten épült háza is tanúsít. A Helytartótanács végül 1786. június 27-én döntött arról, hogy Brein megkaphatja a mesterjogot. Pesti építőmesterként az ország egész területén teljesíthetett megbízásokat, amivel élt is. Az eleméri kastély építését 1793-ban kezdte el. De egyéb feladatokkal is megbízták; építkezések kapcsán végzett becsléseket és felülvizsgálatokat is. A 19. század elejéről összesen 184 tervét tartja számon a művészettörténeti kutatás, de ezek főként munkásságának kései szakaszában, 64 és 81 éves kora között készültek, jellemzően klasszicizáló stílusban.

A most bemutatott mestermunka Brein Fülöp működésének szinte egyáltalán nem ismert, korai éveiben született, Mária Terézia uralkodásának idején. Nem sokkal korábban, az 1760-as 1770-es években zajlott a budavári palota nagyszabású átépítése. Nem nehéz felfedezni a hasonlóságot Brein tervlapja és a királyi palota között. Mindkettő klasszicizáló, későbarokk stílusú, kétemeletes, manzárdtetővel fedett épület, amelyek timpanonnal koronázott, háromtengelyes középrizalitja felett kupola ül. Nem kizárt, hogy tervezés közben Brein Fülöp Buda legimpozánsabb palotájához szeretett volna hasonlót alkotni, ezzel is bizonyítva mesterségbeli tudását.

Lejegyezte: Sipos Anna, művészettörténész

Felhasznált irodalom:

Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. In: Tanulmányok Budapest múltjából XXIX. Budapest, 2001. 217–239.

Komárik Dénes: Brein Ferenc és a pesti Brein-család. In: Major Máté (szerk.): Építés-Építészet-Tudomány. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. IV. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 165–222.

Komárik Dénes: Brein Ferenc. In: Műemlékvédelem. XVI. évf. 2. sz. Budapest, 1972. 94–99.

Réh Elemér: A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Budapest, 1932.

Voit Pál: Barokk Tervek és Vázlatok. 1650–1760. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1980.

Külön köszönöm Rainer Pál történész segítségét.