A legfontosabb zarándok célpontok Nagyboldogasszony ünnepén

Augusztus 15. a Katolikus Egyház naptára szerint Nagyboldogasszony napja.
A Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményében és a Péter Pál Panzió üveggyűjteményében található zarándoktárgyak válogatásában azokat a búcsújáróhelyeket mutatjuk be, amelyeknek Nagyboldogasszonykor van a főünnepe: Andocs, Máriagyűd és Máriapócs.

Andocs a Somogy megyei kegyhely kegyszobrát legendája a 16. századig nyúlik vissza, mely
szerint angyalok menekítették ide Kalocsáról a török elől, kápolnájával együtt. Ennek emlékét
jelzi az öltöztetős Mária-szobor elnevezése az Angyalok királynéja, valamint a főünnepén,
Nagyboldogasszony napján kalocsai hímzésű ruhába öltöztetik. A kegyhelyhez tartozik
nemcsak a templom, a ferences kolostor, hanem a szentkút, szent fa és szent tó is van
Andocson. Az ünnepi szertartásai egy részének a távolabbi kálvária a helyszíne. Számos
csodás gyógyulást jegyeztek fel főleg szembetegekét, különleges vallási népszokást
gyakoroltak a hívők, a szentkút vizével végzett búcsúkeresztséget. Sok búcsúnapja van,
főünnepe Nagyboldogasszony. A Mária-múzeum őrzi az 1731 óta öltöztetett kegyszobor
kétszáz ruháját.

Máriagyűd a hagyomány szerint már 1148-ban zarándokhely volt. Mária-szobra azonban a
török dúlás után nem került elő. Az új szobrot Kaproncáról kapták volna 1704-ben, amely
azonban Eszékre került. A mai, ezüst lemezborítású alkotást a feljegyzések szerint a 18.
század közepe óta öltöztetik. Az első – pestises – gyógyulás után számos csodás esemény
történt ezen a helyen, egy gyógyítóudvar építése vált szükségessé. Hivatalosan 1846-ban lett
kegyhely, amely kedvelt zarándokhelye a magyar, a horvát és a német búcsújárók számára.
Egyik leglátogatottabb kegyhelyünk temploma basilica minor rangú építmény; mellette
szentkút, Mária-szobor és szabadtéri oltár van. Főbúcsúját Nagyboldogasszonykor tartják.

Máriapócs a leglátogatottabb nemzeti kegyhely Magyarországon. A Hajdúdorogi
Görögkatolikus Metropólia, azaz Érsekség fennhatósága alá tartozik. Könnyező Szűzanya
kegyhelyének története a kép 1696-ban könnyezésével kezdődött. Ennek híre Bécsbe is
eljutott, a császár parancsára elvitték az eredeti képet, amely a Stefans dómban soha többé
nem könnyezett. A pótlására készült másolat azonban megismételte a csodát.
A Mária-képhez csodás gyógyulások, szabadulások kötődnek, amelyeket jelzi a százával
sorakozó köszönet táblák, fogadalmi tárgyak és hálaajándékok. Soknyelvű zarándokai között
görög és római katolikusok is vannak, akik gyógyulást remélve jönnek ide, és mankókat,
kegyképeket, viasz fogadalmi tárgyakat ajánlanak fel. A 18. században épült templom, mellé
később bazilika emelkedett kolostorral. Maga a kegykép külön kegyoltárt kapott a
templomban, amelynek köszöntése az értetkőzés a zarándokok kihagyhatatlan vallásos
cselekménye a búcsú során. Búcsúalkalmait a színpompás körmenetek, a többszólamú keleti
liturgikus énekek teszik különlegessé. A máriapócsi búcsúnaptárban sok ünnepe van, közötte
valamennyi ismert Mária-ünnep. Főünnepe Nagyboldogasszony, vagy ahogy a
görögkatolikusok nevezik Az Istenszülő elszenderülése augusztus 15-ei hétvége. Szombaton
érkeznek a búcsúsok és éjszakai virrasztás után vasárnap vesznek részt reggel római katolikus
szentmisén, majd délelőtt a görögkatolikus ünnepi szent liturgián.

Írta: L. Karsai Henriett

Felhasznált irodalom:
 Halmos Ferenc /főszerkesztő/: A magyarság kézikönyve
Pannon Könyvkiadó Budapest, 1993.
 S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és
Balaton- felvidéki falvakban
Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága Veszprém, 2000.
 Szenthelyi-Molnár István – Mauks Márta: Magyarország Szűz Mária kegyhelyei -
Búcsújáról Könyve
Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest, 1988.